Riekje Boswijk-Hummel pszichológusnő szerint három házasságtípus létezik: a felszínes, a fejlődő és a forradalmasított. A sorozat harmadik részében a forradalmasított házasságról lesz szó.
Míg a felszínes házasságok jellemzője, hogy az évek folyamán felgyülemlő problémákat a felek nem beszélik meg, hanem inkább magukban tartják és elkendőzik, addig a fejlődő házasságok erről a szintről próbálnak elmozdulni. A forradalmasított házasság kapujában pedig már készen állnak egy szerepektől, régi viselkedésmintáktól mentes életre. Nézzük, hogyan lehetséges ezt elérni!
A válás két módja
Ha házasságod zátonyra futott, és úgy érzed, hogy már lehetetlen helyrehozni. Nem bírod már párodat elviselni a közeledben, és nem vagy hajlandó tovább tűrni a viselkedését. Valójában ez egy nagyon is kreatív pont, hiszen készen állsz valami újra, valami másra. Meg akarsz szabadulni az eddig játszott szereptől és erőfeszítéseket kívánsz tenni önmagad továbbfejlesztésére. De mégis hogyan? Két út áll előtted.
1. A külvilágban találod meg a forradalmi változást
Ebben az esetben elhagyod a partneredet, elválsz. Mivel azonban saját egyéni viselkedésmintáidon nem változtatsz, lényegében nem sok minden fog változni. Közvetetten magaddal viszed a házasságodat, és egy új kapcsolatban szinte ugyanazt a viselkedésmintát követed majd.
2. A forradalmi változást saját belső világodban hajtod végre
Ebben az esetben nem hagyod el a partneredet, de elhagyod azt a házastársi viselkedésmintát, amelyet partnereddel szemben eddig gyakoroltál. Ehhez az kell, hogy a viselkedésmintáidon te magad változtass.
Az utolsó esély
Ha nem vagy hajlandó megelégedni a felszínes kapcsolattal, ha rájössz, hogy a kapcsolat folyamatos fejlődése egyáltalán nem is olyan egyszerű dolog, és ha belátod, hogy a válás önmagában semmilyen lényegi változást nem képes előidézni, akkor végül kiderül, hogy már csak egyetlen út áll előtted: Nem a partneredet vagy a házasságodat, hanem saját magadat változtatod meg forradalmian.
Fáradságos vállalkozás ez, amely nehéz, főként számodra ismeretlen utakon vezet majd keresztül.
A házasságnak ebben az ismeretlen szakaszában szükségetek van egymásra, mert a szerepeket, melyeket felépítettetek, most le kell rombolnotok. Ez viszont külső segítség nélkül elképzelhetetlen.
Ennek a segítségnek az az értelme, hogy tágítsa a látószögedet, és néhány felszín alatt rejlő akadályt napvilágra hozzon. Ahhoz is szükséged van valaki másra, hogy az elfojtott érzéseidet és hasonlókat a felszínre hozz; a benned működő mechanizmus ugyanis teljes egészében az elfojtásra rendezkedett be, és csak úgy magától nem lesz hajlandó kilépni ebből. Elengedhetetlen tehát egy harmadik személy nézőpontja.
A forradalom megalapozása
Ha nem akarod, hogy a forradalom félresikerüljön, nem árt jól megalapozni. Először is tisztában kell lenned vele, hogy mitől veszel búcsút. Ezért fontos, hogy mielőtt megkezded a változást még egyszer alaposan szemügyre vegyél mindent és tudatosítsd magadban, hogyan is érzed magad a jelenlegi helyzetben. Tudatosítanod kell magadban azt a tényt, hogy nem akarsz úgy élni tovább, ahogy eddig. Csak ha valóban belátod, hogy lehetetlen helyzetben vagy, csak ha készen állsz mindent feladni, akkor leszel képes arra, hogy megváltozz. Készen kell állnod feladni eddig kialakult házassági viselkedésed teljes egészét.
A változás szándéka és az eltökéltség, hogy mássá válj a két alappillér, amelyre a forradalmat építeni lehet. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, vagy a folyamat alatt meggyengül, akkor pillanatok alatt ismét visszatér minden a régi kerékvágásba.
A forradalom
Akárcsak a politikában lezajló forradalom, a házasság forradalma is nagyon kevés időt vesz igénybe. Egy heves rengés – és a régi uralkodók, akár erőszakkal, akár anélkül, máris letaszíttatnak a trónról, az új kormány pedig diadalmasan bevonul. A tényleges munka azonban csak most kezdődik. Mert bár a fordulat egyetlen nap alatt is bekövetkezhet, az utána következő munka éveket is igénybe vehet. Ettől a munkától függ, hogy a forradalmat igazán megnyertnek lehet-e tekinteni.
De miről is szól a forradalom? Az ebben az esetben végbemenő fordulat legfontosabb eleme az, hogy a felelősség megoszlása változik, azaz: elhagyjátok a hatalmi harcot. Valójában ez az egyetlen valódi történés.
Mindezidáig be voltál szorítva a viselkedésminták és feladatmegosztások megszokott sablonjaiba, és csak úgy próbálhattál szabadulni ebből a kényszerzubbonyból, hogy a partnered megváltoztatásán ügyködtél. A nagy fordulat most abban áll, hogy felhagysz ezzel, a figyelmedet magadra irányítod, és nem a másikat, hanem magadat próbálod megváltoztatni. Ugyanis ha két ember alkot egy viselkedésmintát, akkor miért csak az egyik lenne hibás, illetve miért csak az egyik lenne annak okozója?
Visszatérve a forradalom hasonlatához, három uralkodó ül a trónon, akik megingathatatlanul állítják, hogy te tökéletes vagy, gyötrelmeidért minden felelősség kizárólag a környezetedet és a téged körülvevő embereket terheli. Ez a három uralkodó: a Büszkeség, az Illúzió és a Félelem. Ahhoz a harchoz viszonyítva, melyet eddig partnereddel vívtál, az uralkodók elleni harc egyenlőtlen és roppant nehéz. Tudatosítani és vállalni saját felelősségünket tetteinkért és helyzetünkért korántsem egyszerű. Egészen új érzést fogsz megtapasztalni magadról és a valóságról.
A „háromkirályok” működése:
- BÜSZKESÉG: Mindig valaki másnál keresed a felelősséget és túl büszke vagy ahhoz, hogy magadba nézz.
- ILLÚZIÓ: Azt az illúziót táplálod, hogy csak egyetlen valóság létezik, mégpedig az, amit te látsz.
- FÉLELEM: Halálosan félsz attól, hogy meggyőződéseid és viselkedésmódjaid közül akárcsak egyet is feladj.
Olyan ez, mint a halálfélelem. Bizonyos értelemben tényleg egyfajta halálról van szó; az egóddal való azonosulásodnak át kell adnia a helyét a belső éneddel való azonosulásodnak.
Mindennek, amiben eddig biztos voltál, tulajdonságaidnak, önazonosságodnak, mindannak amit eddig magadról gondoltál, át kell adni a helyét néhány mindeddig homályos érzésnek: a szeretettel, a szabadsággal, a kapcsolattal való azonosulásodnak.
Engedj utat a szívedhez!
Ameddig a – bárkivel is vívott – hatalmi harc foglya vagy, nem leszel képes arra, hogy „érezd” a szívedet. Amint azonban a harcot feladod, és a porfelhő oszlani kezd, olyan szintet fogsz érezni magadban, amelyet addig még soha: a szívedet.
Az esetek többségében fájdalmat fogsz érezni benne. Befejezed a harcot, leülsz, körülnézel, megpillantod a romhalmazt és a káoszt, a helyzet egészét, és először engeded, hogy mélyen tudatosuljon benned: „Így van ez, nincs másképp. Ilyen vagyok én, ilyen a helyzet, és én is részese vagyok a helyzetnek”. Ez többnyire drámai felismerés. Az ehhez kapcsolódó sajnálat nehezen elviselhető érzés, gyötrő fájdalom, amelyet néha szinte fizikailag is érzékelünk. Mégis ez a szíved első életjele.
Később, valószínűleg meg fogsz lepődni azon, hogy a szívedet egyáltalán nem érzed gyengének, ahogyan talán vártad, hanem épp ellenkezőleg: nagyon is erősnek találod. A szív egyfajta „kiadóablak” az energia számára, és ha az energia jól áramlik, a szíved nagyon erősnek fogja érezni magát.
Ez tehát a forradalom
Ez volt tehát a forradalom: a fennálló helyzet miatt érzett kétségbeesésedet vagy ellenérzésedet a saját javadra fordítottad és akaratod erősítésére használtad fel; átalakítottad a hatalmi harcot úgy, hogy elfogadtad a helyzetedet, és magadra vállaltad a felelősséget a szituációért, továbbá a jelzéseket, amelyek időről-időre érkeznek a szívedből, tájékozódási pontokként használod fel.
Ez a gyökeres átalakulás nem olyan látványos, mint például egy válás, de összehasonlíthatatlanul nagyobb hatása van. Cselekedeteid célja megváltozik.
Már nem az a lényeg számodra, hogy a másikat megváltoztasd, hanem, hogy megtaláld a saját részedet az egészből. Már nem az a fontos, hogy a másik szeretetét megkapd, ehelyett készen állsz arra, hogy megtaláld a saját szívedhez vezető utat. És már nem azért igyekszel minden erőddel, hogy a másik szeretetét kicsikard, hanem azért, hogy saját szeretetedet erősítsd, és főként: megtisztítsd.
Ez is egyfajta fordulat: korábban közted és partnered között fennálló házasságról volt szó, amelyben partnered vonzó, mégis kissé ismeretlen személy volt saját lényeden kívül. Most viszont az „igent” már magadnak, a szívednek mondod ki, amely szintén vonzó, mégis ismeretlen hatalomnak tűnik – de nem rajtad kívül, hanem önmagadban.
Ám itt a munka itt még nem ért véget
Hogy hol a vége? Talán ott, ahol Riekje Boswijk-Hummel házassága, amit ő így jellemez:
„Olyannak látom a házasságunkat, mint házat, amelyben fény világít. Néha erősebb a fény, néha alig pislákol. Néha teljesen kialszik, néha messziről fényárban úszik tőle az egész ház. Ez a ház a házasságunk. Erős alapokon áll, és akaraterőnk segít karbantartani. A házban világító fény érzelmi állapotunkat tükrözi, szeretetünket, amely mindenféle hangulatnak és szeszélynek alávetett. Ha a ház nem létezne, a fény összeolvadna a külvilággal, feloldódna a kinti fényben, nem lenne megkülönböztethető. Ha a fény nem volna, a ház sötét lenne és lakhatatlan.
Így élek én a világban. Élek itt a földön egy házban, egy utcában, egy faluban. De egyidejűleg a szívemben is élek, bensőmben, a fényben, amely időtlen, és amely térben nem ismer határokat.
Nincs fény ház nélkül, nincs ház fény nélkül.”
A sorozat első részét a felszínes házasságról itt, a második részét pedig itt olvashatod.
Forrás: Riekje Boswijk-Hummel: A párkapcsolat forradalma, Hogyan élesszük újra a szerelmet?
Kiemelt kép: Photo by Gary Barnes from Pexels
