Újrakezdés. Erre a szóra bőven bevillannak pillanatok, főleg az elmúlt időszakból, amikor (akaratunkon kívül) sportot űztünk a változásból. Egy év, két kontinens, három lakás, négy vízuminterjú időpont, ötszáz oldalnyi dokumentum. Az amerikai költözésünkben sokáig csak az átmenetiség volt állandó. Óvodakeresés a kisfiamnak, a magyar rendszer után új iskola a nagynak. Aztán újabb iskola, mert az előző megszűnt. Jó érzékkel éppen az oktatási rendszer átalakulásába sikerült belecsöppennünk.
Elsőre minden egy-egy mini-újrakezdésnek tűnt, utólag mégis inkább „rugalmasan kanyarodó folytatásnak” látom. Nem újabb és újabb startvonalakra álltunk, hanem folyamatosan haladva, fejlődve alkalmazkodtunk a változásokhoz.
Minden újrakezdésben ott rejlik egy régi szál is, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Azok a történések, döntések és erőforrások, amik bázist jelentenek és segítenek megérlelni valami újat.
Habár az újrakezdésnek van egy konkrét pillanata – jövő hónap elsején elköltözöm a szüleimtől;
a 40. szülinapomon saját céget alapítok, stb. -, azt a bizonyos első lépést azért vagyunk képesek megtenni, mert korábban már megtettünk több tízezret. Csak egy másik úton, ami jó edzésként szolgál egy következő, „rugalmasan kanyarodó folytatáshoz”.
Photo by julie aagaard from Pexels
