Nagyon örülök, hogy a szeptemberi téma az újrakezdés. Ez mindig is foglalkoztatott, és megtapasztaltam sokszor, rengeteg helyzetben…az utóbbi időben tudatosan, odafigyelve a pillanatra, a folyamatra, amikor megtörténik…
Mindig éreztem, amikor odaértem a választóvonalhoz, amikor dönteni kellett, amikor a hogyan tovább átmegy erre, vagy arra. Ez a döntés mindig, mindig az újrakezdést jelenti, és lehet, hogy ez fájdalmas, és lehet, hogy kényszer szülte, és sokszor nehéz, súlya van, és felelősség, és még többször alkalmazkodás, de ott vibrál benne az új izgalma, az új terek megnyílása, a lehetőségek beáramlása, a változás.
Az újrakezdés benne van mindenben, amit csinálok. A jógában például ez a napüdvözlet. Állok, stabilan a helyemen, és aztán megváltozik valami, elindul a mozdulat a magasba, és mégis, lehet, nem állok még készen, ezért alázatot kell tanuljak, lehajolok, és még mélyebbre, a földre kerülök… de onnan újra fel…egyik lábbal, másikkal…és végül felállok, megint, kitárom karjaimat az ég felé, megnyitom magam, és még magasabbra érkezek. Megkönnyebbülés. Hála. Pedig ez csak gyakorlat, ezek csak mozdulatok… és mégis, minden benne van…a következő kör már nem lesz olyan, mint előtte, már benne van a korábbi gyakorlatok tapasztalata, a mélyremenés, a feltápászkodás, a felállás, a visszaérkezés, ami nem is visszaérkezés, hanem újrakezdés. Az, hogy nem adom fel. Mindig felállok. Vissza sose lehet már menni, csak előre. Ha már egy lépést teszek, azzal márid előbbre vagyok.
Ezért szeretem a futást is. A futócipőt felhúzni, az az igazi újrakezdés. És elindulni, mégha talán nincs is kedvem. Haladni, előre, lehet kényelmes tempóban, biztonságban, így is be fogok futni a célba, vagy tempósabban, ami hordozza a rizikót, hogy lesérülök, és meg is történik, de sokszor meg nyerek. Vagy messzebbre jutok. De már attól, hogy egyik lábam teszem a másik elé, már attól is előbbre jutok, mintha el se kezdeném, mintha fel se kelnék a fotelből. Szóval mindenképp nyertes vagyok.
És az írás is, egy újrakezdés. Tiszta lappal indultam. Nyitottam. Az üres lapra betűk kerülnek, szavak, gondolatok. És minden szóban ott az újrakezdés lehetősége. És minden történetemben.
Az újrakezdés magam vagyok, ha úgy nézem. Magam vagyok a család múltja, jelene, jövője, a befejezés és az újrakezdés, viszem magamban a szülők és dédszülők és minden ősöm örökségét, ahogy a gyerekeim is, van folytatás, és vannak az új utak. Olyan szép és izgalmas ez. Hát ezért megéri élni.
Fotó: Márti
