Frajka Xénia, Funkcionális edző, a Green Power Gym megálmodója és tulajdonosa
Xéniával arról beszélgettünk, hogyan tud ilyen jól ellavírozni az élete minden területén, és vajon mi az, amit másképp csinál, mint a hétköznapi emberek. Látszólag teljesen kiegyensúlyozott, magabiztos, sikeres életet él mind a munkában, mind a magánéletben. A beszélgetés során azért kiderült, hogy nem volt ez mindig így, hogy voltak nehéz időszakok és sok-sok munka áll e mögött.
Miért kezdtél sportolni?
„9 éves voltam, amikor láttam az unokatestvéremet futni egy versenyen. Mindenki tapsolt, szurkolt neki, és akkor úgy gondoltam, hogy ez nagyon jó érzés lehet, én is ezt szeretném csinálni. Előtte már sok mindent kipróbáltam (karate, tenisz, úszás, stb.), de mindent abbahagytam. Végül az apukám mondta, hogy az ATLÉTIKÁT már nem hagyhatom abba. Az elején nagyon nehéz volt. Minden edzés előtt sírtam, hogy nem akarok menni, nem akarom csinálni, egészen addig, amíg magával nem ragadott a társaság. Megtapasztaltam, hogy milyen jó érzés egy olyan közösséghez tartozni, akik hasonló célokért küzdenek, és persze minden versenyt megnyertem, ami igencsak motivált. 🙂
Miért lettél edző?
„Egyáltalán nem akartam edző lenni! Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a lányom születése után nem kellett volna visszamennem dolgozni, viszont aki ismer, tudja, hogy én nem ez a típusú ember vagyok. Mivel előtte már 20 évig a sportot tekintettem a munkámnak, és ez volt az egyetlen dolog, amihez igazából értettem is, a férjem és a barátnőm unszolására elvégeztem az edzőit. Ekkor a lányom még csak 6 hónapos volt. Komoly szervezést igényelt, de megoldottuk. Az órák közben a mosdóban szoptattam, szóval nagyon nem volt egyszerű, mégis eszméletlen jó érzés volt visszaülni az iskolapadba. Örültem, hogy végre más impulzusok is érnek a pelenkázás-etetés-altatás állandó körforgásában. Csillogó szemmel ültem az első padban és jegyzeteltem. Alig vártam, hogy mehessek.”
Nem bántad meg, hogy a szülés után ilyen hamar belevágtál?
„Nem lesz ideális időpont. Sem a gyerekvállaláshoz, sem máshoz. Igen, éjszakánként tanultam, közben hajnalban keltem, edzettem. Nagyon kemény volt, de úgy éreztem, hogy muszáj. A kisfiam születése után már sokkal nehezebben regenerálódtam a szülés után. Végül nagyjából 3 évig tartott, mire visszakaptam a testem. Nem külsőre, mert én nem így tekintek rá, hanem hogy újra képes volt ellátni azt a funkcióját a sportban, mint korábban. Ekkorra már elengedtem, hogy mindenáron az atlétikát akarjam, háttérbe szorítva a gyerekeimet, a családunkat.”
Honnan jött a funkcionális edzés?
„A versenyzést abbahagyva kerestem valami olyan sportot magamnak, amit csinálhatok akár kint, akár bent. Egyedül vagy csoportban, bármikor és bármivel (súlyokkal, eszközökkel, saját testsúllyal). Tudtam az elejétől fogva, hogy az edzőtermek világa nem nekem való, mert nem szeretem a bezártságot és a gépeket. Atlétaként főként a szabadban edzettünk. Szóval, valami mást kerestem. Végül megtaláltam a funkcionális edzést, és nagyon megtetszett. Elvégeztem a kiegészítő képzéseket, és a gyerekek mellett heti 2-3 órában elkezdtem órákat tartani. Hamar rájöttem, hogy ezt akarom csinálni, úgyhogy szépen lassan elkezdtem felépíteni a saját vállalkozásomat.”
Szerinted megtaláltad magad ebben? Ez volt a te utad vagy van még tovább?
Szeretem a munkám. Ha éppen nem órát tartok, akkor is egyfolytában azon töröm a fejem. Szóval, igen. Megtaláltam magam ebben. Amit viszont még szeretnék megvalósítani, az a klubélet, egy szakmailag és emberileg is értékes csapattal. Én átélhettem ezt 9 éves koromtól egészen 25 éves koromig, és nekem a második otthonom lett az atlétikapálya. Próbálom a hasonló gondolkodású embereket és edzőket összegyűjteni, mert látom, hogy mennyire nagy szükség van ezekre az értékes kapcsolatokra, pláne most, ebben a karanténos időszakban.
Ezek szerint te magadra inkább csapatjátékosként tekintesz?
„Abszolút. Én a háttérben ülök és figyelek.” 🙂
Hány órát töltesz naponta edzéssel?
„Kb. 2-2,5 órát edzem heti 4-6 nap, de ezt nagyon sok minden befolyásolja. Ha közbejön valami, vagy nagyon fáradt vagyok, akkor csak 1 órát edzem és kész. Most már sokkal rugalmasabb vagyok ebben. Ezt sportolóként nagyon nehéz volt elengednem. A mozgás most inkább tölt.”
Mit ad neked a sport?
„Tudom, hogy közhely, de mindent. Ott rögtön megmutatkozik mind a fizikai, mind az aktuális szellemi állapotod. Mozgással mindent ki tudok fejezni. Most jól esik a bőrömben lenni. Ez nem mindig volt így. Mára megértettem a sporttal való viszonyomat, hogy nem szabad kizsigerelnem a testem, hanem töltenem is kell. A sport nagyon jól köt a jelenhez, mert akkor, abban a pillanatban ott kell, hogy legyek. Ezt a „jelenlétet” próbálom kivetíteni az életem több területére is.
Nekem segít ebben a karantén is. Hogy jobban odafigyeljek magamra, a saját szükségleteimre, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami nem.”
Hogyan tudod összeegyeztetni a munkád a gyerekneveléssel?
A férjemmel közösen vállaltunk gyerekeket. Ami azt jelenti, hogy annak idején, amikor a gyerekek még kicsik voltak, ő épp úgy pelenkázta, altatta, etette a gyerekeket, mint én. Őszintén támogatta, hogy az anyaság után újra megtaláljam magam, és kiteljesedjek, ami még ennek ellenére is rettentő nehéz volt. Épp ezért összedolgozunk, vasárnap esténként egyeztetjük a naptárunkat, és amikor én dolgozom reggelente vagy esténként, akkor ő menedzseli a srácokat.
Szerinted mennyit kell hetente edzeni ahhoz, hogy már érezhető legyen valami változás?
„Én ezt nem feltétlenül az edzések számában mérném. Egy biztos, hogy az ember mozgásra lett teremtve. Nem kell mindenáron edzőterembe menni ahhoz, hogy sportoljunk. A saját vendégeimet is arra biztatom, hogy otthon is tudnak edzeni, és ha csak 20 percük van rá, az is jó! Lehet ez egy séta az erdőben, vagy focizás, biciklizés a gyerekekkel, bármi, csak minden nap mozogjunk, annál jobban fogjuk érezni magunkat.”
Mit tanácsolnál annak, aki most akar újra vagy esetleg először belevágni a sportolásba?
„Azt mondanám, hogy valami olyannal kezdj, amit már régen ki akartál próbálni, bármi is legyen az. Ha szereted, akkor az lesz a hobbid, és az már elég motiváció. Én például a férjemmel edzek. Sokszor átlendítjük egymást a nehéz periódusokon, valamint így garantáltan napi 1,5-2 órát együtt töltünk, ami jót tesz a kapcsolatunknak.
Szerinted hogyan tudná valaki még az edzést is besűríteni a napjába, akinek látszólag enni, aludni vagy nyugodtan hajat mosni sincs ideje a gyerekek mellett?
„Tervezéssel! Úgy, hogy leül és bevési előre a naptárába az időpontokat. És nem csak a sajátjába, hanem a férje naptárába is. Ha kell, nagyszülőkkel, babysitterrel egyeztet, végül is mindegy, de előre megtervezi az idejét. Muszáj egy kicsit önzőnek lenni, különben sosem kerülsz újra egyensúlyba. A célod az kell, hogy legyen, hogy jobban érzed magad – sokkal fontosabb, mint hogy jobban nézz ki – és ehhez elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás és a regeneráció is. Oda kell figyelned magadra, hiszen anyaként te vagy a család mozgatórugója. Ha te nem vagy rendben, akkor nem tudod ’tölteni’ a többieket. Rövidtávú, elérhető célokat tűzz ki magad elé, mert egy-egy mérföldkövet elérve, sokkal könnyebb lesz folytatni.”
Háziasszony vagy, anya vagy, feleség vagy, és nő vagy! Te hogy csinálod, hogy ilyen jól egyensúlyozol minden fronton?
Ó, hát ez egy művészet. Viszont képtelenség az élet minden területén egyszerre 100 százalékot hoznom. Bármennyire is szeretnék, képtelen vagyok egyszerre szuper anya, szerető feleség, szexi nő és sikeres is lenni a munkámban. Mondhatnám, hogy ezt megtanultam kezelni, de őszintén szólva inkább csak belenyugodtam. 🙂 És talán jól tudok hibázni – és nagyon sokat hibázok –, de mostanra elfogadtam, hogy nem vagyok tökéletes. A gyerekekhez és a férjemhez is oda tudok menni, bocsánatot kérni, ha úgy érzem, rosszul kezeltem egy helyzetet.”
Vagyis úgy gondolod, hogy a jó kapcsolataid alapja a helyes kommunikáció?
„És a figyelem. Másokra és magunkra egyaránt.”
Remélem, sikerült nektek átadnom Xénia sport iránti lelkesedéséből és energikus személyiségéből valamit. Ahogy vele beszélgettem, éreztem, hogy a lelkesedése „ragadós,” és már értem, hogy miért szeretnek hozzá járni az emberek. Szóval fogadjuk meg a tanácsait, és vágjunk bele. Ne halogassuk, mert, ahogy Ő is mondta, „a mozgást sosincs késő elkezdeni.” ezért bátran buzdítok mindenkit, hogy tekintse Őt példának, vegyen egy nagy levegőt, és csapjon bele!
Fotó: Xénia
