Mivel foglalkozol?
„Jógaoktató vagyok. Eredeti végzettségem angol-magyar szakos tanár. Angolt tanítottam is pár évig, de most a tanítást a jóga oktatása jelenti számomra.”
Mit sportolsz?
„Futok, jógázom, bár az nem sport, persze, de az ászanák erősítik, rugalmassá teszik a testet, és egyéb csodálatos, jótékony hatásaik is vannak.
Ezen felül időnként végzek saját testsúlyos edzést is, illetve gyógytornát.”
Miért kezdtél sportolni?
„Gyerekkoromban mindig sportoltam valamit, tornáztam, balettoztam, aztán évekig semmi…
Az első szülésem után döbbentem rá, hogy szükségem van a testmozgásra, mert akkor eléggé meghíztam. Fitness videókra tornáztam otthon, amíg a baba aludt, mert nem volt igazán más opcióm. És szépen lassan elkezdtem fogyni. Rájöttem, a mozgás nemcsak a testemnek, hanem a lelkemnek is jót tesz, ezért igyekeztem hetente párszor tornázgatni.
A harmadik babánál kezdtem el jógázni. Kismamajógára jártam, ami tényleg segített. Főleg mentálisan rakott helyre. Később elkezdtem futni is.
A sportot komolyan, versenyszerűen pedig 42 évesen kezdtem el, ami azért vicces, mert ilyenkor a legtöbben már abbahagyják a versenyzést. Na, mi pont ekkor találtunk ‘egymásra’ az edzőmmel, aki leigazolt, és egyből belecsöppentem a versenyzők világába.”
Nehéz volt az eleje?
„Igen, persze, bár nyilván mihez képest?
Futni elkezdeni – az először inkább csak kocogás – örül az ember, hogy 500 métert le tud futni egyben. És aztán szépen lassan, fokozatosan haladtam, egyre többet bírtam.
Ha meg úgy nézem, akkor meg nem volt nehéz, mert nem voltak célok, csak jólesett az egész napos babázás-gyerekezés után kimozdulni egyedül és mozogni. Ilyenkor ez nagyon is feltöltő, mindegy, mennyit és milyen tempóban futsz. Egyébként is akkor még nem volt ilyen népszerű a futás, nem volt ez a tömegsport jellege, nem voltak applikációk, menő edzők. Posztolgatásról meg nyilván szó se volt. És én nem tudtam azt sem, hogy léteznek pl. utcai futóversenyek, csapatok, edzésterv. Nem méregettem az időmet, másokhoz meg pláne nem. Csak a saját örömömre futottam.
Amikor elkezdtem a komoly edzéseket, a versenyekre készülni, azok viszont már nehezek voltak, teljesen szokatlanok, de mivel iszonyúan lelkes és motivált voltam, nem számított semmi. Se a fájdalom, se a kimerültség, se az elvárások, a nyomás, a sérülések, semmi, imádtam minden percét az edzéseknek, mindennek ellenére.
Igen, sajnos le is sérültem hamar, sőt, többször is. De a sérüléseimből rengeteget tanultam, ezek a tapasztalatok és a jógaterapiás képzéseken tanultak alapján próbálok segíteni a hozzám fordulóknak.”
Mennyi időt töltesz hetente sportolással? Hogyan tudod összeegyeztetni a családdal?
„Most egy ideje sajnos már nem futok versenyszerűen, így kevesebbet. Akkoriban heti hatszor edzettem, napi átlag másfél órát, és ez csak a futás volt; minden nap más volt a napi penzum, edzésterv szerint. Ehhez jött még az erősítés, jóga, és később az állandó sérülések miatt a gyógytorna.
De mivel szerencsére ez alatt az idő alatt megszoktam az edzéseket, kialakult már bennem a szokás, hogy mozognom kell, így továbbra is ragaszkodom a napi legalább egy órámhoz, heti ötször. Ragaszkodom, de rugalmas vagyok, ebben benne van az is, hogy ha nem tudok napokig edzeni, elengedem. Ha tudok, futok, de mostanában megint többet jógázom is, erősítek, csinálom az adott gyógytorna gyakorlataimat, itthon, persze.
Mindig más az élethelyzet, és mindig más dolgok miatt, de egy anyukának szinte soha nem könnyű összeegyeztetni a mindennapi sportolást a családdal. De ha valakinek ez fontos, akkor törekedni kell rá, és lehet, hogy kompromisszumok árán, meg rugalmasan kezelve, de muszáj kiszakítani valamennyi időt magának. Persze ez igaz bármilyen hobbira, ami feltölti az anyukát, boldoggá teszi. Olvasás, festés, kézimunka, varrás, tánc, kertészkedés, akármi… Mert az édesanya ad, folyamatosan, energiát, életerőt magából, de az alapszabály, hogy adni csak úgy lehet, ha van miből. Ahhoz időnként – sőt – rendszeresen, fel kell tölteni magunkat, bedugni az aksit a töltőre. 🙂 Nincs mese, máshogy nem megy. Csinálod örömmel, persze, de egy idő múlva elfáradsz, és ez sok mindenhez vezethet. Ennek ma már szakirodalma van, nem is fejtem ki, de szerintem a legtöbben tudjuk, mik lehetnek a tünetek.
Szóval én ragaszkodom az Énidőmhöz, ami nálam többnyire a sportot, a futást és a jógát jelenti. Ennyi. Ha nem tudom megcsinálni, az nem jó senkinek. Nekem nyilván nem, de a család is megérzi. Volt, hogy rám szólt a fiam, hogy anya, inkább menjél jógázni!”
Mit ad neked a sport?
„Erőt. Nyugalmat. Energiát. Békét. Feltöltődést. Válaszokat. Kiegyensúlyozottságot. Egészséget. És persze az is fontos, hogy csinosnak és erősnek érzem magam.”
Mi motivál, hogy rossz időben is kimenj futni?
„Rossz idő? Az mi?
A futóknak nincs olyan. Egy kedves ismerős edző már megmondta, hogy mindig TÖKÉLETES futóidő van. És ehhez is tartjuk magunkat. 🙂
És azt is minden futó tudja, hogy nincs rossz idő, csak nem megfelelő futóöltözet.
És ha meg… hát bevallom… a csoki, ami rám vár. 🙂
És tényleg, igenis, motivál, hogy karban tudom tartani magam a futással, szerencsés alkat is vagyok, megfelelő mennyiségű és intenzitású futás után szinte bármit megehetek.
Így, hogy most kevesebbet futok, viszont megint vigyáznom kell. Mégiscsak 46 éves vagyok, és nem csak a kilóim meg a karcsúságom miatt fontos a súlyomra odafigyelni, hanem az egészségem miatt is. Pajzsmirigy problémáim vannak, ha nem figyelnék magamra, könnyen elhíznék. És a szívemmel is gondok vannak, ezért már önmagában is létszükséglet lenne a napi legalább fél óra kardio.
De ha ez nem lenne elég, motivál minden idő. Ha szép idő van, akkor könnyű, de ha úgymond rossz idő van, akkor is kimegyek, mert tudom, utána sokkal jobban érzem magam.
És nagy móka esőben futni, meg hidegben is, és sötétben is, mindig megtalálom a szépséget. És közben is, de utána meg pláne azt érzem, wow, istennő/vasember vagyok, senki nincs az utcán, én meg futok. Jó együtt lenni a természettel, érezni az arcomon az esőcseppeket, a szelet, a napfényt.
A futás jót tesz a közérzetemnek is, a monoton mozgás olyan, mintha mantráznék, kiürít, kitisztulnak a dolgok. Van, hogy választ is kapok a kérdéseimre…”
A Mit tanácsolsz a kezdőknek, hogyan fogjanak bele? A kérdésre a választ a következő részben olvashatjátok! 🙂
Fotó: Márti
