A komfortzónámat elhagyni nekem feladat. Ezzel azért tudom, hogy nem vagyok egyedül: sokan, sokféle helyzetben választjuk a kényelmes, mindennapi állapotot, nem vállalunk be olyasmit, ami kibillenthet a megszokásból, vagy épp kihívást jelent.
Eddig nem is nagyon mentem bele olyan helyzetbe, ami kimozdít a langyos vízből, de most sorban hozza az élet a „feladatokat”. Szóval épp kibillenőben vagyok, ha szabad így mondanom. Nyilván az anyaság is teremtett sok-sok szituációt, ahol el kellett hagynom a komfortzónámat, de az valahogy más volt, és a négy fal között zajlott. A mostani helyzet teljesen új.
Számomra mások előtt felvállalni magam nem egyszerű
Mondhatni sorsfeladat. És itt nagyon fontos, hogy ne megfelelni akarjak, mert annak semmi értelme. Pedig mostanáig ezt csináltam, helytelenül. Mindenkinek IS kedvére akartam tenni, ahelyett, hogy felvállaltam volna önmagam. És kimondtam volna, hogy Figyelem! Ebben és ebben NEM vagyok jó! Én másban brillírozok!
Mert nem kell mindenben jónak lennem!
Alapvetően introvertált ember vagyok – bár aki ismer, nem ezt gondolja 🙂
Mindenesetre az olyan szereplés, mások előtt való megnyilvánulás, ahol nem látom a reakciókat – pl. egy podcast, vagy LIVE bejelentkezés -, számomra nagy feladat, amelyben minden erőmet (leginkább lelki erőmet) összpontosítani szükséges. És még így is remeg a hangom, sőt, az egész testem. Koncentrálok minden egyes pillanatban, és még így sem érzem a végeredményben a tökéletességet.
De beleállok és csinálom
Úgy, ahogy tudom, ahogy sikerül. Mert a szándék mindezek mögött az, hogy adjak. Nem a sikert és elismerést várom másoktól, ellenkezőleg: adni szeretnék. És ehhez közölnöm, kommunikálnom, szerepelnem kell. Enélkül egy emberhez sem jutna el az, hogy hogyan tudunk segíteni. Szóval egy nemes cél érdekében teszem mindezt, úgy, ahogy. Szeretettel – hagyom el a komfortzónámat. Fejlődési ugrásra nem számítok, de tudom, hogy fejlődni akkor is lehet, ha csak apró lépésekkel haladunk.
Szembe kell néznem a hiányosságaimmal, a hibákkal, amiket vétek, de azt is látnom és becsülnöm kell önmagamban, hogy kiálltam, megtettem, megcsináltam.
A Mental Team azért jött létre, hogy adhassunk az embereknek
Hogy jobban rálássanak önmagukra, hogy fejlődni tudjanak, hogy felismerésekkel gazdagodjanak. A legszebb az egészben, hogy nekünk nyújtja most mindezt. A Mental Team által mi kerültünk olyan helyzetekbe, ahol rálátunk saját hibáinkra, vagy hiányosságainkra. Tanít minket már most, és fejlődésre sarkall.
Mondhatom, hogy a Mental Team első körben a saját csapatából hozza ki a maximumot. Egy olyan csoda, amiért érdemes fejlődni és elhagyni az oly nagyra becsült komfortzónát.
Ha szeretnél többet olvasni arról, hogy csapatunk többi tagjára miként hatott a fent említett podcast, itt megteheted: Teljes megsemmisülés és újjászületés egy nap alatt
