Amikor valami elkezdődik, elfelejtünk megemlékezni a kezdetek előtti küzdelmekről, a vívódásainkról, a zsákutcákról és az álmatlan éjszakákról. Pedig ez elindulás előtti pillanatok varázslatosak. És ha belelátunk máséba, talán abban is segít, hogy saját küzdelmeinket se találjuk céltalannak. Müller Móni írása.
2020. december. Vége. Elegem van, nem bírom tovább. Tenni akarok! Részese szeretnék lenni az egésznek! Segíteni szeretnék! Kapcsolódni! Magamat választani!
Hogyan tovább?
Mit csinált az ember lánya ezután? Kiírta kéréseit és az immár körvonalazódott céljait az Univerzumba (Azaz egy határidőnaplóba, melyet Univerzumnak hívott). Ahogy azt az elmúlt években megannyi önismereti tanfolyamon megtanulta és sok-sok könyvben szépen okosan elolvasta.
Minden este bőszen gyakorolta a Hála, az Elengedés, a Megbocsátás és az imagináció művészetét és csak egyet szeretett volna, bizonyosságot az életfeladatában.
Majd egy éjjel álmából felébredve (ez itt IS megtörtént esemény) ezt a szót hallotta: MEDIÁTOR, miközben az érzés, amely társult hozzá, a bizonyosság volt. És innen már csak a kognitíven mindig is nagyon jól teljesítő egóját kellett behívni a folyamatba, aki a google keresővel kezdte. És megtalálta, beiratkozott, végigcsinálta. Alanyunk Mediátor lett. És most mi a következő lépés? SEMMI! Jött a válasz kívülről, korlátozások formájában.
Nem volt mit tenni, újra befelé figyelni, az információéhes elmét pedig a 2021-es év folyamán 21 önismereti könyvvel megetetni. (Idén nem lesz 22!:))
A külső nyomás azonban újra negatív irányba taszította immár mediátorrá avanzsálódott főhősünket, miközben már több kívánsága észrevétlenül bekúszott az életébe.
Kapcsolódott a MUM Parkkal, és sajátos humorú cikkeket kezdett írni:
Menjünk tovább!
Ja, hogy életreszóló barátságai is vannak! Vannak bizony, ráadásul nagyon igaziak, őszinték! A velük évek óta folytatott – meggyőződésem, hogy erősen személyiségfejlesztő – beszélgetések mindennapossá váltak, a világ rejtelmeinek fejtegetése, a spirituális technikák, az állandó tudatos önvizsgálat (természetesen a legapróbb részletekig), az összeomlás, a kilátástalanság, majd ebből közösen a kiút keresése, egymás bátorítása, segítsége, megértő figyelem és támasz nyújtása a legrövidebben megfogalmazható témák, amelyek még erősebben koncentrálódva napirendre kerültek. Minden áldott nap… Annyira mélyre (és sokra..) sikeredtek ezek a beszélgetések a 3 jóbarát között, hogy valahogy mindenki a másiktól függetlenül, az eddigi sok év önismereti és segítő szándékának és tudásának mélyítése céljából elindult a spiritualitás, a tudatosság egy-egy formájának még közelebbi megismeréséhez vezető úton. Azaz technikákat tanultak és sajátítottak el, melyeket megpróbáltak mindennapi életükbe is beépíteni.
Végre kapcsolódni kezdtek, és önmagukat választva beleálltak a képességeikbe.
Így indult a Mental Team útja a MOST irányában az én olvasatomban…?
Müller Mónika
Mediátor
Fotó: Mental Team