Már érezni lehetett, hogy valami vibrál a levegőben.
A fények furcsán, törten érkeztek le hozzánk. Ionos illatok szálltak felénk és mi kacagva egymás égnek álló haján a habokba vetettük magunkat.
Majd hirtelen megváltozott minden.
Sötétség borította be a vizet, mintha egy haragvó angyal elfedte volna hatalmas szárnyaival a napot.
De mi tovább, kacagva élveztük a fejünkön átbukó hullámokat.
Olyan hirtelen, olyan váratlanul csapott le mindkettő.
A villám áthasította az eget, a sötétséget, belevágott a vízbe és szétnyitotta mint Mózes a vörös tengert.
A csattanás elviselhetetlen volt.
Anyám kezének nyoma örökre ott maradt.
Grafika: Bálint Virág
