Mi lehetne 2022 izgibb évkezdő kalandja, minthogy vegánná leszel 30 napra? Van benne kihívás, de megéri és sokkal könnyebb, hidd el, mint gondolnád! Nálam úgy kezdődött a vegánság, hogy egy tavaszi böjt során fokozatosan hagytam el a különböző ételféleségeket, míg
Minden nap ugyanaz. Mindig ugyanaz. Fáradt ködben telnek az órák, milyen nap van? Nem tudod, de felkelsz, etetsz. Hozod. Viszed. Mindennap. Monoton. Ugyanaz. Monoton. Tűröd. Teszed. Gyűröd. Hozod. Monoton. Pelenka. Monoton. Babahami. Csupakaki. Monoton. Pelenka. Büfi. Hami. Ringat. Pelenka. Kaki.
Közhely, hogy a gyerekek nagy tanítók. Mégis sikerül lépten-nyomon meglepniük. Olyan szépen kitaláltam, hogy mit sütök a hétvégén, fejben már el is készült. Finom kakaós tészta, ínycsiklandó illatot áraszt, amikor kiveszem a sütőből, nagyon csokis fényes krém, ami megáll magában,
„Indulnunk kell, gyere, vedd a cipőd, csillagom” – mondod. Semmi válasz, meg sem rezdül, úgy játszik tovább. Jó, hagyod még egy kicsit, addig ellenőrzöd, hogy van-e útivíz, papírzsepi. Az órára pillantasz, el kell indulni, türelmetlenkedsz, odamész hozzá, már hullámzó tenger
– Te, meddig tart még a szünet?- Nem tudom, már vége lehetne, meg fogok süketülni, ha ez így megy tovább.- Én meg nem akarok több simogatást. Ó egek, micsoda szégyen: lehet, hogy érintésfóbiás lettem!? – Ha tudták volna az őseink, hogy ezt
Ma egyre csak a belső riasztó körül jártak a gondolataim. Tudod, arra a riasztóra gondolok, ami jelez, amikor olyat csinálsz, amit nem kéne, és jelez, ha valamit nem csinálsz, amit kéne. Ne tegyél úgy, mintha ez csak egyesek kiváltsága lenne.
