Vajon az egymás után érkező hangos és nyilvánvaló “fenyegetések” mellett marad erőnk a környezetvédelemmel foglalkozni? Megengedhetjük magunknak a nemcselekvés luxusát?

Hova figyelek?

Mindig a hangosabb, közelebb lévő, egyértelmű fenyegetésre figyelünk. Mint a bűvészek műsorában: ami az arcunkba van tolva, azzal foglalkozunk, nem a bűvész bal kezével, ahol igazából megtörténik a művelet…
A járvány, a háború, a közelgő energia- és élelmiszerválság egy elszállni készülő inflációval spékelve olyan miliőt hoz létre, amiben elég nehéz egy méternél messzebb látni, egy-két hétnél hosszabb időre gondolkodni.
Pedig amit eddig kaptunk macskanadrág lehet ahhoz képest, amit a klímaválság hozhat.

Fáradtság? Közöny?

Akár átestünk már egy komolyabb klímaszorongáson, akár nem, a környezetvédelemért folytatott küzdelmeink és szélmalomharcaink kimerítőek tudnak lenni. Mert elvileg minden kicsi lépés számít, de nem lép mindenki. Mert ha rendszerszinten nincs megoldva például a veszélyes hulladékok kezelése, hiába gyűjtöm külön. Mert már a zöld szemlélet is üzlet, ahol erősen kerülgetni kell a zöldre mosást, a zöldnek látszó, ám ugyanolyan környezetterhelő megoldásokat. Mert sok helyzetben irtó drága a környezetbarát megoldásokat választani…

De ha beletörődünk, és megalkuszunk, iszonyúan meg fogjuk bánni. Mert ha nem teszünk semmit, szépen lassan megfővünk a saját levünkben, és ami ennél is rosszabb: a gyerekeink jövőjét lehetetlenítjük el teljesen.

Miért pont mi tegyünk valamit?

Nagy a felelősség a mi generációnkon, mert az előttünk élők hibái indították el a lavinát, így mutogathatnánk is szépen felfelé. De ez nem oldana meg semmit, nem ezért vagyunk itt. Választottuk, hogy mikor akarunk élni. Valamiért most. Ezért kénytelen vagyok hinni benne, hogy meg is vannak az eszközeink, lehetőségeink, mesterkulcsaink ahhoz, hogy változtassunk. Kicsiben, vagy nagyban. Lépésenként vagy radikálisan. Lokálisan és globálisan.

Úgyhogy abba is hagyom a filozofálgatást, és inkább nézzük meg, mit tehetnünk mi, anyák, itt és most.

Lehetne zöldebb a nyár?

Tudatosan készülhetünk a nyárra, a nyári “szünetre”. Ha előre tervezünk, utánaolvasunk, könnyebb lesz a programtervezés, az azonnali ötletek előhúzása varázslatos, mindenre megoldást nyújtó anyai farzsebünkből.
Erről szól nálunk ez a hónap, hogy mit tehetünk egy zöldebb nyár, egy zöldebb világ érdekében.
Egyszerűen nem tehetünk mást, mint hogy hiszünk benne, hogy a tudatos anyukák tudnak formálni a világunkon.

Ötletbörze zöldítésre

Addig is, amíg beleássuk magunkat izgalmas havi témánkba, a Zöldebb nyárba, íme néhány ötlet, ami mentén elindulhat a fantáziánk.

A ballagóknak válasszunk környezetbarát ajándékokat. Pont jó a virág a szomszéd nénitől, nem kell a messziről szállított szabványcsokrot megvenni. És mennyivel menőbb egy doboz finom eper, mint egy csokihalom!

Játszóház helyett menjünk erdőfürdőzni. Vezetett programokra, vagy csak magunk egy határozóval a hátizsákban.

Digitális bébiszitter helyett adjunk lehetőséget a gyerekeknek szabadtéri játékra. Ehhez lehet, hogy össze kell beszélni más anyukákkal, de már tudjuk, hogy egyedül amúgy sem megy.

Avokádó és messziről érkező társai helyett válasszunk a közelünkben termesztett gyümölcsöket és zöldségeket.

Feldolgozott élelmiszerek helyett vásároljunk igazi alapanyagokat.

Felesleges dolgok helyett egyszerűen ne vegyünk semmit.

Állandó autóban/tömegközlekedésen punnyadás helyett üljünk minél többet biciklire, szeressük meg újra a sétát.

Messzi, egzotikus nyaralási tervek helyett nézzünk körül ott, ahol élünk, és fedezzünk fel közeli kincseket.

Gondolkodjunk, mielőtt húst vagy halat veszünk. Nemcsak az ökolábnyomunk, hanem az egészségünk érdekében is.

Ha még nem láttad a Seaspiracy c. filmet, itt a legfőbb ideje.


Kövess minket júniusi témánk, a Zöldebb nyár kapcsán is. Ha pedig tudatos médiafogyasztásra vágysz, iratkozz fel vasárnapi hírlevelünkre!


Photo by Josh Willink