Nemrég Andi EBBEN a cikkben azt kérdezte, hová tűnt a szülői játékosság. Blanka ITT arról gondolkodott, hogy egy felnőtt (ráadásul egy anya) lehet-e egyszerre komoly, játékos és spontán. Nóra 9 PONTBA szedett idegbaj listát írt, és még mindig keresi a lazaságát. Lehet, hogy 9 pont nem lesz elég, hogy megtalálja…
Amikor bedarálnak minket a hétköznapi teendők, amikor egymást érik a határidők, és sokféle szerepben kell megfelelnünk, hajlamosak vagyunk túl szigorú és „savanyú” üzemmódra váltani. Öltözz át, gyere vacsorázni, indulj fürdeni, mosd már a fogad, be van pakolva a táskád?
Sok szülő aggódik, hogy évről-évre veszít a lazaságából és kedvességéből, pedig ő „jobb fej szeretne lenni” – ahogy egyszer egy tanácsadásra érkező anyuka fogalmazott. Csak hát nem tud, és nem is mer jófej lenni, mert egyrészt úgy érzi, nincs rá idő és lehetőség. Másrészt attól fél, hogy ha lazít a kereteken, a gyerek már csak havernak fogja őt tekinteni, és nem veszi komolyan.
Jó hír, hogy a játékosság visszacsempészhető, nem forog miatta veszélyben a szülői tekintély, és nem kellenek hozzá nagy dolgok. Sőt! Egészen apró gesztusok is elegendőek.
JÁTÉKOSSÁG MORZSÁK
A gyerekek nyelve a játék, ebből értenek a legjobban, ezzel gondolkodás nélkül tudnak mit kezdeni. A játékosság nem azt jelenti, hogy erőnkön felül kell teljesíteni, és animációs showműsort kell leadni a nappaliban minden nap. Isten ments! Inkább kis „játékosság morzsákat” érdemes elszórni a hétköznapokban, hogy feldobják a hangulatot és átbillentsék a nehezebb helyzeteket. A játékosságra érdemes úgy tekinteni, mint egy nevelési eszközre, nem úgy, mint egy plusz megoldandó szülői feladatra.
Akadnak olyan napok, amikor nem tudunk elég kedvesen, lazán reagálni a gyerekekre, mert túl kimerültek, gondterheltek vagyunk. Ilyenkor nem bújik elő őszintén és hitelesen a játékos énünk, és ezzel semmi gond nincs. Elég azt kitűzni célként, hogy amikor csak tudunk, teret adunk a játékosságnak a családi életben. Mindezt úgy, hogy közben betartjuk a megszabott kereteket és szabályokat.
Írok egy példát. Amikor a nagyobbik fiam óvodás lett, imádott futóbiciklizni. Oviba is ezzel szeretett a legjobban menni, és szerencsére nem laktunk messze, működött a dolog. Viszont kicsit lejtős volt az utcánk. A futóbicikli, a lejtő és a hároméves versenyző pedig nem a legszülőbarátabb kombináció…
„Kecske is, káposzta is” alapon már az első alkalommal megkötöttük az üzletet. Jöhet bringával, de amikor szólok, le kell fékeznie, és megvárni engem. Megállókat jelöltünk ki, amiknek becenevet adtunk. Ezek a pontok egymástól nem túl távoli, teljesen belátható helyek voltak (kocsibeálló, villanyoszlop, stb.). Pittyegve útnak indult, bemondtuk az első megálló nevét, mint a metróban, és már suhant is. Megállt, megvárt, pitty, következő megálló, mehet. Így jutottunk el az óvodáig, és mindketten jól jártunk. Ő azért, mert mozgott, szórakozott, ügyesedett és játszott. Én azért, mert gyors volt a reggel, friss levegőn voltam, és boldognak láttam Ádámot. Ilyen jellegű ötletekre gondolok, mikor az apró „játékosság morzsákat” emlegetem. Belesimulnak a hétköznapokba, könnyítik az életet, és még jól is esnek mindenkinek.
ÍME MÉG 10 TIPP, AMIT A SAJÁT CSALÁDODRA, A GYEREKEK ÉRDEKLŐDÉSI KÖRÉRE SZABHATSZ:
1. A rendrakás általában a „nemszeretem” programok közé tartozik. Rögtön szórakoztatóbb, ha egy dömper vagy játék babakocsi gyűjti össze és szállítja a szétszórt holmikat.
2. Ha nehezen, válogatósan eszik a gyerek, csábítsd a tálalással. Nem kell zöldségszobrokat faragni és catering cégeket megszégyenítő hidegtálakkal előrukkolni. Elég, ha ketchup-ból mosolygós fejet rajzolsz, a kedvenc figurája van a kanálon vagy szívószállal (környezetbaráttal!) kínálod az italt.
3. Ha megszemélyesíted a dolgokat, közelebb kerülnek a gyerekhez. A klasszikus változat a plüssállatok beszélgetése, de egy ceruza is megszólalhat, akinek fáj, ha rágják a végét. Ha az aprónépre bízod a terítést, az evőeszközök segítségképpen elmondhatják, hogy a tányér melyik oldalán „laknak”. Esti fogmosáskor pedig meg lehet üzenni a morzsáknak, hogy hess, menjenek el!
4. Apropó, házimunka! Ha teheted, vond be a gyereket az egyszerűbb teendőkbe, mert ebbe is csempészhető játékosság. Például ha együtt teregettek, rendeld meg, hány darab és milyen színű csipeszt kérsz. Ez leköti, ráadásul még fejleszti is őt, és Te is tudsz haladni.
5. Szabad a tánc! Sok családban a késő délután – kora este az egyik mélypont. Ekkor már mindenki fáradt, de még nem érkezett el a lefekvés ideje. Adhatunk magunknak pár perc „tombolási időt”, amikor táncolunk, pókjárásban közlekedünk, párnacsatázunk, tornázunk egy jót. Ekkor legálisan lehet hangoskodni, ugrálni (a társasházi szomszédoktól előre is bocs, tényleg csak pár perc). A kicsik és nagyok is felszabadulnak, kifújják a bennük lévő feszültséget, és könnyebb lesz visszatérni a teendőkhöz. Fontos, hogy előre jelöljük ki, hogy meddig tart a buli. Például: „Ezt a három számot meghallgatjuk, és utána megyünk leckét írni.”
6. Választás: a sürgetés helyett – ha a szituáció engedi – megfogalmazhatsz választási lehetőséget is: Melyik lábadra húzzuk fel először a zoknit? Így nagyobb az esély, hogy eléred a célt, ráadásul megmarad a jó hangulat és a gyerek azt érzi, ő is beleszólhatott egy kicsit az eseményekbe. És hurrá, fent van a zokni a lábán!
7. Az apró, kedves üzenetek mosolyra fakasztanak és erőt adnak. Ha iskolás gyereked van, csempéssz néha kis cetliket a tolltartójába. Írhatsz néhány bátorító sort, egy érzést, jótanácsot, egy közös programot suli után. A kisebb gyerekeket várhatja a papucsukon vagy párnájukon egy rajzos üzenet, amikor hazaérnek.
8. Öltözködéssel is hozhattok játékosságot a mindennapokba. Legyen valami közös a család ruháiban, például egyik nap mindenkin legyen valami csíkos. Ha van olyan ékszer, amit a csemetéd készített, viseld bátran! Nagyon jól fog neki esni, és neked is örömmel fog rajta megpihenni a szemed munka közben. Ha pedig igazán bevállalós vagy, néha engedd meg, hogy a gyerekek válogassák össze az aznapi szettedet. Aztán irány a kifutó!
9. Séta másképp: „Anya, vegyél feeeel! Fáradt a lábam! De nem bííírok tovább menni!” – hallottál már hasonló mondatokat? (Én nem, csak ismerek valakit, aki filmben már látott ilyesmit.)
Ha nem szeretnéd/nem bírod ölbe venni a gyereket, és a „mindjárt ott vagyunk” győzködés is kudarcot vallott, jöjjön valami más. Dobd fel az unalmas gyaloglást azzal, hogy kitaláljátok, mihez hasonlóan fogtok sétálni. Óriás dínó- vagy mackóléptekkel mentek el a következő lámpáig? Pillangóként röpködtök a sarki házig? Hajóskapitányok vagytok, akik viharban próbálnak kormányozni?
Kitalálhatsz különböző feladatokat is. Például mindenki fogjon meg a ruháján egy gombot, amit csak akkor engedhet el, ha piros autót lát. Számoljátok meg, hány barna kaput láttok útközben! És hány szemüveges bácsi jön szembe? Ha időben beveted ezeket a játékokat, még el tudod terelni a kis útitársad figyelmét a „rettentő fárasztó” gyaloglásról. Nagyobbaknál a betűket és magasabb számokat is be lehet vonni: például keressetek minél több „P” betűs tárgyat az utcán, vagy csatoljatok fel lépésszámlálót, és figyeljétek, ahogy pörögnek a számok.
10. Végezetül még valami: ha nyakon csíped magad, hogy átváltottál őrmesterbe, és minden játékosságod eltűnt a sötét ködben, állj meg egy pillanatra. Vizsgáld meg, hogy az adott ügy vajon 5 perc múlva is fontos lesz-e, és érdemes-e keménynek lenni. Számos olyan helyzet akad, amikor igen. De ha ez alatt a villámgyors önvizsgálat alatt úgy találod, hogy túlreagáltál valamit, az aggodalom vagy a fáradtság beszélt belőled, amikor veszekedni kezdtél, húzd elő a kártyapaklidból a játékos énedet. Mindig a zsebedben van, csak néha mélyebbre kell nyúlni érte… Egy vicces hangsúly, egy meglepő grimasz vagy a gyerekek mellé kuporodás a szőnyegen csodákra képes.
„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”
/George Bernard Shaw/
Ha szívesen foglalkoznál még a játékosság témájával, hallgasd meg Andi és Fruzsi Mum Park LIVE beszélgetését a YOUTUBE-ON!
Fotók: Unsplash
