Meleg, napsütéses nyári hétvége lesz, a gyerekek jönnek-mennek, haverok, buli, és a többi, szóval mi gondolunk egyet a férjemmel, és megszökünk egy pár napra a Balatonra.
Kutya, macska, tengerimalac megoldva, mert a 3 gyerekből azért 1 mindig otthon lesz, szóval szabadok vagyunk!! (Kisgyerekes szülők, tehát van remény…eljön ez is : ) )
Fekszem a strandon, ami iszonyúan zsúfolt, már a törülközőt sem volt egyszerű letenni, mert szinte nem volt egy centi hely sem, de végül találunk egy kicsit zöldebb, árnyasabb részt a strand szélén, hát lepakolunk. Később persze rájövünk, hogy ez a kisgyerekes rész, bár az egész strand az, végülis. Na, tessék, így jártunk. Ha nincs velünk a saját gyerek – ami furcsa is-, mégsem maradunk gyerek nélkül…és újfent élvezhetjük a gyerekzsivajt…
Mindegy, pihenek, mert reggel már megcsináltam az edzésemet, futottam, már így is túl melegben, nem is esett jól, nem is ment jól, de muszáj volt, versenyre készülök, és az elmúlt napok utazásai, a pakolások miatt örülök, hogy ez belefért, viszont nem maradt sok időm jógázni. Érzem is, ki vagyok billenve, és ez a környezet sem segít a lelki béke elérésében. De épp ezért, vagyis ennek ellenére, megcsinálom magamnak a békémet, úgy döntök, jógázni fogok, itt és most, időm, mint a tenger, azaz a Balaton.
Hogy lehet a tömött strandon jógázni? Ászanával nem próbálkozom itt, van elég látványosság, és nem is akarom borzolni a kedélyeket, de akkor másképp. A jóga nyolc lépcsője közül az ászana úgyis csak az egyik fok, lehet gyakorolni a többit. Persze ezt nem tudományos alapon, hanem csak úgy érzésre.
Miközben a szomszéd takaró mellett egy kislány sikít és toporzékol, hogy nem megyek haza, fürödni akarok még, hagyj, anya, nem vagyok éhes, nem vagyok fáradt, de persze hogy nagyon is az, akárcsak anya, aki fásultan, de kapkodva pakol össze, miközben apuka dorgálja a gyereket, muszáj hisztizned, mindenki minket néz, szóval csak mosolygok magamban megértően, együttérzően, és egy kicsit megkönnyebbülve, de jó, hogy mi már ezen túl vagyunk…na persze azért ment ez nálunk is 15 évig, de most végre nyugalom!!?
Nyugalom? Botika várj, kiabálja egy másik anyuka, egy labda a fejemnek repül, és egy baba totyog át a lábamon (jaj, de cuki) …na jó, a lelki béke elérése így nem lesz egyszerű, de egy próbát megér.
Hátamra fekszem, savászanában, a póz máris megnyugtat…behunyom a szemem, egy érzékszervvel kevesebb a világ felé. Felerősödnek az illatok, például a sajtos-tejfölös lángosé, és a hangok is, de szépen hagyom, hogy ezek zsongássá váljanak…a légzésfigyelés mindig segít, most is. Ellazulok, a hangok szinte elringatnak. Élvezem, ahogy a testem a talajba simul, ugyan egy vékony törülköző van alattam, de érzem a földet, a kapcsolódást. Ellazulok, és bár úgy tűnik a kívülállónak, hogy alszom, nem, nem alszom, csak a relaxációs gyakorlataimat végzem (ki hogy hívja…). De az se lenne baj, ha elaludnék.
Később sétálok. Mezítláb, óvatosan, kerülgetve az eldobott csikkeket és kupakokat, és próbálok csak arra figyelni, ahogy a talpam a földhöz ér, érzem a kicsit nedves és egyenetlen talajt, a füvet, lábam új életre kel, szinte ujjong, örül a szabadságnak, hisz mindig be van zárva egy cipőbe…
Besétálok a vízbe, belemerülök, úszkálok, tempózok kicsit, és időnként irányt váltok, így mindenfelé ellátok…gyönyörködöm a strandot és az öblöt övező hegyek látványában, minden olyan zöld és gyönyörű. Beúszom jóval a bója után, itt már alig van fürdőző, csöndes és tiszta a víz, és bár eljutnak még a hangfoszlányok hozzám, nincs teljes csönd, csak bennem, mert már háton lebegek, csak a víz csobbanását hallom, és a saját légzésemet, és nézem a magasban a felhőket, a kék eget, és a Föld elem után most a víz és a levegő határán vagyok, sőt, én magam vagyok a víz és a levegő, ahogy ott lebegek a mindenségben, és ez megint a jóga, az egység, az önátadás, a jelenlét, az öröm, az áramlás.
Üdvözült arccal úszom ki, örülök a vidám, nyaraló embereknek, kerülgetem a plédeket, a családokat, és aztán a legfinomabb jegeskávéval kényeztetem tovább magam, élvezve kortyonként az ízeket.
Este pedig csak nézzük a csillagokat a kis nyaraló teraszáról, nincs más fény, csak pár lámpa és a csillagok, és tökéletesen látszik így a csillaghullás, a csöndet a tücskök ciripelése teszi teljessé…
A Balaton csoda-hely, csak hagyni kell megélni minden csodáját.
És jógázni bárhol lehet, valóban, erről már írtam nagy lelkesedéssel, szóval jógázz, nem is kellenek nagy dolgok hozzá, csak megfigyelni a pillanatot, benne lenni a történésekben, a jelenben, a létezésben, hát mikor van erre alkalmasabb idő, mint nyaraláskor? : )
Fotó: Márti
