Júniusi témánk az, hogyan tudunk anyaként feltöltődni. Hogyan tudjuk feltölteni a raktárainkat, mielőtt elkezdődik a „szünet”. Milyen szünet? Szoktuk kérdezni ilyenkor… Iskola, óvoda, oké, de nekünk hol a szünet? Már az is komoly feladat, hogyan tudjuk megszervezni a gyerekek és
Az egész akkor kezdődött – mint a legtöbb történetem -, amikor otthon voltam a gyerekekkel. Szülés után, teljesen széthullva. Záró rítus, fizikoterápia, és megannyi próbálkozás után végre megtaláltuk egymást. Már alig volt tejem, mindenem fájt, éreztem, hogy semmi nem működik
Hát az úgy volt, hogy én semmire sem mondtam nemet! Tényleg! Sem a kék vattacukorra, sem a ringlispíl-re, de még a 16 fokos Balatonban való fürdésre sem. Viszont ez a gyereknap mégsem egészen úgy sikerült, mint ahogy terveztem. Azzal kezdődött,
Hányszor halljuk a gyerekeink szájából, hogy „Neked könnyű, mert te vagy a felnőtt, és mindig te mondod meg, hogy mi legyen!” Ugye ismerős? Valószínűleg egy gyerek szemével ez valóban így is tűnik. Abba bele sem kezdek, hogy a gyakorlatban ez
Lolka átesett az ivartalanításon, és immár gendersemleges lett, ezt meg kellett lépni, de elmagyaráztuk neki, hogy ettől ugyanúgy szeretni fogjuk, mert nálunk elfogadás van. A család az család, akkor is, ha valamelyik családtagnak két lába van vagy négy. Akkor is,
Szakértői gyorskérdések következnek. Feketéné Kovács Juditot, mentálhigiénés szakembert kérdeztem röviden arról, hogy mit is lehet kezdeni ezzel az új helyzettel. Már lehet menni, ide-oda, de még nem merünk, meg is szoktuk otthon… Egy korábbi interjúban már beszéltünk róla, hogy milyen
Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond…hogy utáltam mindig is ezt a „bölcsességet”…pláne, ha még mindentudó bólogatás is járt a mondandó mellé…ezt ki találta ki, komolyan? Nekem mindig az volt az érzésem, hogy aki ezzel a mondással próbált „vigasztalni”,