Annyit készülünk a szülésre, de hogy utána mi lesz, arról már jóval kevesebb szó esik. Pedig olyan ez, mint ha egy pár csak az esküvőjére készülne és másnap hideg zuhanyként érné őket, hogy hoppá, itt házasság is lesz. A gyermekágy is egyelőre a szülés mostoha kistestvérének tűnik, holott egy nagyon is meghatározó életesemény, amire érdemes készülni.
Első gyerek
Kórházból hazaérkezés után tíz perccel már az előszobát porszívózom. És amúgy is megoldok mindent.
Három héttel később
Annyira szédülök már éjjel, hogy nem tudok egyenesen ülni szoptatáskor, be kell menni az ügyeletre. Bent töltöm az éjszakát, az infúziótól jobb lesz. A neurológus mondja anyukámnak, hogy pihenjek sokat és egyek roboráló ételeket. Jó, jó, persze.
Csinálom a dolgokat, hordozok, mosok, olvasom a baba gondozásával, fejlődésével kapcsolatos dolgokat. Egész jól elvagyunk, szeretem a babázást, az újszülött körül ezt a meghitt légkört, nincsen semmi dráma.
Két évvel később
Két éves a kisfiam, mikor elvégzek egy hordozási tanácsadó tanfolyamot. Ott hallok először arról, hogy a gyermekágy alatt olyan regenerálódásra képes a test, amire soha máskor. Érdemes ezt komolyan venni, mert bizony a hosszú távú női egészségre is hatással van, hogy eleget pihenünk-e akkor. Hoppá, ez annyira nem jött össze! Nem mellesleg a szülés és a szülést követő időszak olyan időkapu, amikor régi lelki sebek is gyógyulhatnak, több év terápiával azonos hatékonysággal. Mi van?!
Ezeket miért nem mondta nekem soha senki?! A kórházi szülésfelkészítőkből arra emlékszem, hogy ne tanga bugyit vigyünk be és kenjük meg margarinnal a kenyeret… Emellett végeztünk babaelsősegély tanfolyamot, babamasszázs tanfolyamot, és páros szülésfelkészítőt is, de a lochián (gyermekágyi vérzésen) kívül sehol nem esett arról szó (vagy legalábbis biztos nem elég hangsúlyosan ahhoz, hogy megragadjon), hogy mi van az anyával a szülést követően. Hogy miért fontos a gyermekágy.
Második gyerek
Bábai szülésfelkészítőkre járunk, ahol van külön gyermekágyas alkalom, de én is csak egy könnyedebb témaként tekintek rá, amikor már huh, túl voltunk a vajúdáson, a kitoláson, a megrázó szülésvideókon. Biztos vagyok benne, hogy ott hangzottak el fontos, szemléletformáló dolgok, de ezek számomra sajnos elvesztek a szülésre felkészítő alkalmak sorában.
Megszületik a kislányom. Ekkor már tudtam, hogy a pihenés milyen fontos a testemnek ilyenkor, így ennek a lehetősége nagyjából meg volt szervezve az első hetekre. Na de azért akkor használjuk már ki ezt a sok rendelkezésemre álló időt! Egy édes kis nyugodt babám van, azért csak úgy henyélni mellette, az nem járja! Itt van ez a sok könyv, ezeket most mind el kéne olvasni! A matracon ülve lehet legalább arcjógázni, amíg más mozgás még nem jön szóba. És persze jó sok mindent elintézni, kommunikálni, hisz a telefon mindig ott van kéznél a hosszas szoptatások alatt.
Vannak emlékképeim arról, amikor szopizás után a mellkasomra fektetem a kislányomat és ketten együtt alszunk el. Fel tudom idézni, hogy egy ilyenből felébredni, milyen édes és gyógyító érzés. Emlékszem a vágyra, hogy de jó lenne ebből több, de ugyanakkor arra a feszítő érzésre is, hogy de hát akkor nem csinálok semmi „hasznosat”, ott a könyv, amivel haladni szeretnék, stb.
Újabb két évvel később
Két éves a kislányom, én épp kilábalóban egy jó kis kiégésből, amikor meghallgatok egy podcast beszélgetést egy postpartum dúlával. Mellbevágóan hat, amiket mesél. Ezeket miért nem mondta nekem soha senki?!
Akkora hatással van rám ez a beszélgetés, hogy megkezdem a tanulmányaimat ebben az irányban, és sorban jönnek az újabb felkiáltások: És ezt miért nem mondta nekem soha senki?! Például, hogy mekkora jelentősége van annak, hogy mit eszünk a gyermekágy alatt. Hogy hogyan változik meg az agyunk működése azzal, hogy anyává válunk. Hogy a születést követő időszak természetes módon egy normatív krízis. És így tovább.
Megtalált új hivatásomban nagyon fontosnak érzem, hogy én bizony mindezeket elmondjam, minél több (leendő) anyának, apának, nagyszülőknek, barátoknak, rokonoknak. A gyermekágy sajátosságainak ismerete társadalmi közkincs kéne, hogy legyen!
Hogy jól tudjuk támogatni az új anyákat, családokat, hiszen olyan sok minden múlik ezen az első időszakon a hosszú távú testi, mentális, lelki egészségük szempontjából. Márpedig az anyák jólléte a babák jóllétének a kulcsa, ők pedig a jövő záloga.
Június 2-án a Nőtámasszal közösen éppen ezekről a témákról fogunk mesélni minden érdeklődőnek, legyen szó várandós édesanyákról, apákról, nagyszülőkről, bárkiről egy (születendő) kisbaba tágabb környezetében. Bizalmi légkörben, családias helyszínen és sok szeretettel várunk mindenkit, itt! Babaváró ajándéknak is kiváló egy pelenkatorta helyett.
Gulyás Gyöngyvér, postpartum dúla, Slow Gyermekágy
Kiemelt kép: RODNAE Productions fotója a Pexels oldaláról
