Talán furcsának tűnhet párhuzamot vonni az advent és a gyermekágy között, hiszen az egyikben egy gyermek érkezésére készülünk, a másikban pedig már túl vagyunk a születésen, nekem mégis feltűnt pár hasonlóság.
1. Befelé figyelés, kuckózás
Idén az elmúlt évek pandémiás bezártsága után a december feltehetően megint főleg a karácsonyi vásárok, kézműves programok, céges partik, koncertek, egyéb társasági események és ajándékbeszerzések kavalkádja lesz. Ez valójában szöges ellentétben áll az advent eredeti céljával. Kissé elcsendesedve, magunkba húzódva, az otthonunkat és a szívünket lassan díszbe öltöztetve érkezhetnénk meg a valódi Ünnepbe. Ez a befelé fordulás nagyon nehéz, amikor ennyi lehetőség csábít. Magamról is tudom, hogy bár szándékom szerint már évek óta próbálom ilyenkor minimálisra venni a külső programokat, azért vagy becsúszik mégis ez-ez, vagy pedig az elszalasztott lehetőségek és sok „illene” ejt csorbát a slow advent élményen.
Számomra a legbékésebb adventi időszak két éve volt, amikor ugye sehova sem lehetett menni, így nem volt kérdés, hogy lemaradunk-e valamiről.
Azt látom, ugyanez a FOMO érzés (fear of missing out, azaz az attól való félelem, hogy lemaradunk valamiről) nehezíti azt is, hogy az anyák, a családok a gyermekágyban valóban a bekuckózást válasszák. A sok látogató, külső program, és egyáltalán a külvilág (ma leginkább a közösségi média) zaja akadályozza azt a valódi jelenlétet, amire egy ilyen átmeneti életszakaszban leginkább szüksége lenne a családoknak. Azt gondolom, hogy akik a FOMO helyett képesek a JOMO-t (joy of missing out, azaz annak az öröme, hogy tudatosan távol maradunk valamitől) megélni, nagyon sokat nyerhetnek.
2. Emberek, akiknek a társaságában jól érzed Magad
Sok a kötelezettség karácsony körül abban a tekintetben is, hogy kivel kell együtt ünnepelni, kit kell meglátogatni. Céges partyk, vacsorák, iskolai ünnepségek; családok, akik karácsony tájékán nyakukba veszik az országot, hogy minden rokonnál végigegyék az ünnepi menüt. Ezek mind lehetnek szép, megtartó élmények is, de olyan kötelező körök is, amik elszívják az energiáinkat magunktól és a szűk családunktól.
Nem lenne jobb a várakozást és az ünnepet azokkal a megválogatott emberekkel megosztani, akikkel csak igazán jó együtt lenni, a kötelező köröket pedig máskorra hagyni?
Az elvárások és az illendőség miatt nem könnyű azonban tartani ezeket a határokat.
A gyermekágy során sincs hiány elvárásokból, hiszen mindenki kíváncsi a kisbabára, sokan szeretnének megfürdőzni abban a varázsban, amit egy újszülött tud árasztani maga körül. A látogatók közül azonban nem mindenki érkezik komatállal, segítő kézzel és értő fülekkel, nyitott szívvel. Azok, akik a kisbabától meg sem látják az anyát; akik vendéglátást várnak el; akik kéretlen jótanácsokkal szolgálnak, nem segítik az új család alakulását és békéjét. A gyermekágy tervezésekor az egyik legfontosabb szabály, hogy ebben az érzékeny időszakban csak olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akiknek a társaságában önmagunk lehetünk és jól érezzük magunkat. A többiekkel majd megbirkózunk később, ha bezáródtunk, megerősödtünk.
3. Oxitocin
Egész évben mindenki rohan, ezer feladatnak kell megfelelnünk, milyen jó lenne, ha az év vége felé már csak olyat kéne tennünk, ami örömet okoz. Ha ilyenkor egy kicsit megnyugodhatnánk, hátradőlhetnénk és a szeretteinkkel lehetnénk. Meggyőződésem, hogy legtöbben ilyenkor, amikor azt a bizonyos ünnepi érzést keressük magunkban, akkor az „oxitocin-érzésre” gondolunk, azaz a nyugalom és összetartozás érzésére. Amikor körbenézünk és azt érezzük, hogy minden rendben van, biztonság és szeretet van a kis világunkban, nincs külső zaj, elvárás, ami stresszelne. A gyermekágyban az oxitocin a kulcshormon, ezer módon segíti az anyai viselkedést, a kötődést, a szoptatást, a gyógyulást. Éppen ezért nagyon érdemes védeni azt az oxitocin burkot a baba és az anya körül, ez pedig akkor tud megtörténni, ha az anya felé nincsenek szigorú elvárások (pl. napirend, súlytáblázat vezetése), minél kevesebb a burkon kívüli feladata (házimunka, családi élet megszervezése) és van ideje, tere arra, hogy olyan dolgokat csináljon, ami örömet és megnyugvást jelent számára.
4. Finom ételek, meleg, fény – hygge hangulat
Ha valakitől távol is áll az advent spirituális jelentősége; a hangulatos fények, a gyertyák vagy a kandalló tüzének melege, a fahéjas forró italok és a kényeztető ételek a legtöbb embert biztosan kellemes hangulatba ringatják. Az advent az év leghygge-bb időszaka. (A hygge témájú FB csoport, amiben benne vagyok, ilyenkor szinte felrobban, novemberben külön vissza kellett tartani az adminoknak a karácsonyi témájú bejegyzéseket, mert a tagok már nem bírtak magukkal. :))
A gyermekágynak is ebben a hygge hangulatban kéne valójában telnie,
mert ezek az elemek támogatják leginkább a regenerációt és az egymásra hangolódást. Kellemes, nyugalmat árasztó környezet; szelíd fények; finom meleg a szobában, réteges öltözet és puha takarók, kényelmes párnák; melengető italok, az emésztő tüzet és a lelket egyaránt erősítő „comfortfoodok”; csend; egymásra figyelés; szeretet és béke.
5, Ünnepélyes lezárás
Bár tudjuk, hogy az út fontosabb, mint a cél, azért az advent folyamán mégis mindannyian a karácsony eljöttét, az Ünnepet várjuk. Ha ez elérkezett, utána tudunk majd ráfordulni az új esztendőre.
A világ postpartum hagyományaiban maga a gyermekágy is egy ünnep, amely mindig egy ünnepséggel zárul, melynek során megbecsüléssel adóznak az életet adó anya felé, és különböző rituálékkal segítik, hogy az újdonsült édesanya, lezárva egy szakaszt, belépjen egy újba. Ma ezek az átmeneti rítusok nem maguktól értetődőek, nem nyújtja őket magától a közösség, de azért megteremthetjük magunknak a lehetőséget. Ilyen lehet egy lezáró ünnep egy postpartum dúlával; egy kis házi ünnepség a barátokkal; egy kiruccanás szűk családi körben. Bármi, ami számunkra kellemes és emlékezetes. Ezek a kis rítusok megerősítenek abban, hogy hatalmas dolgot vittünk véghez és most a megpihenés után megerősödve készen állunk arra, hogy egy új fejezet nyissunk.
+1
Az adventi és a gyermekágyi időszak középpontjában is egy kisded és az édesanyjának köszöntése, ünneplése áll. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy valóban ezen legyen a fókusz.
Kívánom minden családnak, hogy a fentiekből minél több megvalósulhasson számukra adventkor és ha aktuális, a gyermekágyban is! Boldog karácsonyt!
Szeretettel,
Gyöngyvér
A kiemelt kép a szerző saját fotója
