Online tanulok – De miért is én? Rájöttem, hogy mit rontottam el tavaly tavasszal, amikor először álltunk át az online oktatásra. Én akartam tanulni a gyerekek helyett. A saját felelősségemnek éreztem, hogy minden feladat hibátlanul, időre meglegyen, és saját kudarcnak,
Legyen béke, szabadság és egyetértés – így kezdődik a március 15-én felolvasott, forradalmi 12 pont. Ha Petőfi tudná, hogy 173 évvel később ez a mondat egy csoport anyukát is megihlet… Az anyákban folyamatosan zajlanak a belső vívódások, és egymás között
“Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj. Ne kérdezd, hogy a célod hol van.” (Szabó T. Anna) Érettségi után vidéken tanulok tovább. Én döntök így, mert megjelenik bennem valami elvágyódás, hiányérzet, ugyanakkor nyitottság, meg valami furcsa menekülési kényszer, hogy el otthonról, el
Nekem a szabadság az, hogy kiabálhattam a szülőszobán.Hogy felkelhettem, és csináltam, amit akartam, nem úgy, mint a Nagymamám.Hogy nyugodtan kivárták, hogy megszülessen a lányom, nem úgy, mint amikor én születtem. Hogy már nem alszom a lányokkal minden éjjel, és fel
A havi témánk az Anyaság és annak sokszínűsége, így Gabriellával ezt a témakört boncolgatjuk. Két csodálatos Mandalát is hozott nekünk, az első az Életenergia, a második az Anyaság címet kapta. Fogadjátok szeretettel! “Minden nőnek, amikor anyává válik, újabb szerepkört oszt
Nekem az eleje inkább egyszínű volt. A 26. születésnapom előtt 2 nappal született meg a lányom. Nagyon vártuk. Terveztük. Mondhatnám időzítettük. Egész életemben erre készültem. Mindig imádtam a gyerekeket, és már nagyon fiatalon tudtam, hogy az Anyaságot nekem találták ki.
Hacsak nem vagyunk macskák, akadhatnak gondjaink az alvással és az ébrenléttel is mostanában. Mindenkin több a teher, a feladat. Én a szülőkön látom, hogy milyen fáradtak. Azt gondolom, hogy extrém terhelés alatt (ami lassan a mindennapossá válik), különösen fontos, hogy
Ha a tökéletes időzítésre vártál, szeretném jelezni, hogy eljött. Itt az idő, amikor elkezdődik minden. Most? Tényleg? Lezárások alatt? Normális vagyok? Hát igen. A magasabb ívű törvényeket nem igazán hatja meg, hogy kint van-e a zárva tábla vagy sincs. A
Anya, folyik az orrom. Anya, kiszakadt a harisnyám. Anya, azt mondta Zsolti, hogy csúnya vagyok. Drágám, mi lesz a vacsora? Kislányom, mit vegyek az unokáimnak? … Mindenki hozzád szalad, ha van bármi baj, igaz? Ez persze érthető, mert az anyák
Van a Nőnap, és van az Anyák napja. Még a naptárban is távol esnek egymástól, nehogy kavarodás legyen. Eddig legalábbis nem volt, de majd most jól összemixelem a kettőt. Megálltam ugyanis az ovi előtt, a kisfiamat vártam. Volt időm nézegetni
Pont ugyanott tartunk, mint egy éve… Ja, nem Az elmúlt napokban sok elkeseredett embertől hallottam azt a mondatot, hogy „na tessék, pont ugyanott tartunk, mint egy éve.” Értem az elkeseredésüket, de ha saját magamra gondolok, akkor mégsem érzem igaznak ezt
Egy keserű évforduló margójára Amikor egy évvel ezelőtt kitört a pandémia, épp 8 hónapos terhes voltam a második kisfiammal. Persze, nagyon megijedtünk mindannyian, de az első karantént még nagyon szépen éltük meg. Jó volt végre sokat együtt lenni, együtt készülni
Nem várhatjuk, hogy majd megoldják a gondjainkat. Nem fogják. Nem tudják, vagy nem akarják, vagy nem is tudnak róla, hát teljesen mindegy is. Panaszkodni tudunk. De ez most nagyon kevés lesz. Mi, anyák, nem fogjuk bírni egymás nélkül. Pedig az
Ami biztos, hogy itt nem az lesz, mint tavaly márciustól. Sajnálom Drága Tanárok, imádott Iskolánk, ha ezzel csalódást okozok majd esetleg, de nagyon rosszul működött ez az itthoni tanulósdi már múltkor is, mindenki nagyon megszenvedte. Én, a magam részéről most
