Avagy: Mit tanultam a betegségemből?
Betegnek lenni nem kellemes…erőtlen és kedvetlen vagy, és fáradt, nagy eséllyel fáj valamid, és biztos, hogy a legrosszabbkor jött az egész, amikor pont annyi dolgod lett volna…szóval még bosszantó is…
De várjunk csak! Lehet, nem kell ennyire kétségbe esni…lehet nézni ennek a pozitív oldalát is…már ha tudod, miközben ráz a láz, alig kapsz levegőt, nincs hangod, és fociultrákat megszégyenítő krákogások hagyják el a torkod…
Mi lehet jó a betegségben? Betegnek lenni nem jó, persze…néha viszont muszáj. Mert bármilyen furcsa is, lehet, pont erre van szükséged.
Szóval mit lehet „profitálni” a betegségből? És mire tanít?
– Pihenhetsz.
Valld be, őszintén, mikor feküdtél egész napokat az ágyban utoljára? Pizsamában még délután is? Meleg teát kortyolgatva? Na ugye.
Szóval ha beteg vagy, pihenhetsz, fekhetsz, heverészhetsz. Egész nap! Sőt. Kell is. Sőt, ha már olyan, hát nincs más választásod. Másképp nem megy. Itt nincs “de ezt még, meg azt még megcsinálom, na, csak ez az utolsó”…Nem. Pihenj! Eljött az igazság pillanata. Elfáradtál, kikészültél, ennyi. Immunrendszered kapitulált. És a tested jelez. A betegség mindig jelzés! Hogy állj! Hogy sok volt. Hogy elég volt! Hogy hol vagy Te. Ilyenkor vissza kell venni. Töltődni kell. Magadra IDŐ kell. És a test egy csodálatos szervezet, pontosan tudja, mire van szüksége, hát kiköveteli magának, ami jár neki.
Ne legyenek illúzióink. Nincs végtelenített munka. Nem gépek vagyunk!
Ha már gép… a gépeket is karban kell tartani. Olajozni, javítgatni, frissíteni a szervert.
Az autónkkal mit csinálunk? Feltankoljuk. Meg szervizbe visszük, jó, ha rendszeresen. Ha nem teszed meg, előbb-utóbb elromlik. Ha az autóra ennyi időt kell szánni, mi van Veled? Magadra miért nem szánsz legalább ennyi időt?
Neked is kell benzin, kell a szervíz. Rendszeresen. De legalábbis időnként. Mert ha nem teszed, elromlasz…lerobbansz. Mondhatni, kiégsz.
Olyan nincs, hogy csak mész, megállás nélkül. Néha elesel, és néha el kell esni, le kell ülni, hogy fel tudj állni. Meg kell állni tankolni, hogy utána gyorsabb legyél, hatékonyabb, és végig bírj menni az utadon.
A regenerálódás ugyanolyan fontos része a munkafolyamatnak, mint maga a munka! Amikor tanulsz, kell egy kis idő, hogy leülepedjen a tudás, hogy megszilárduljon. A sportoló se tud maximálisan teljesíteni, ha nem pihen eleget. Alapszabály. Amikor pihensz, akkor épül be a lényeg. Akkor áll össze minden.
A pihenésre, gyógyulásra szánt időt nem lehet megspórolni. Ne mászkálj ilyenkor mindenfelé, munkába, edzésre, egyrészt jól megfertőzhetsz mindenkit, másrészt sokkal később fogsz tudni teljesen kijönni belőle. A szövődményekről nem is beszélve… Inkább feküdd ki, adj neki időt, egyszer vége lesz, meggyógyulsz, teljesen, és mehet tovább az életed. De talán nem úgy, mint korábban. Pont ez a tanítás. Hogy lehet, változtatni kell. Lehet, csak egy kis dolgot, egy kicsit többet valamiből, másból meg kevesebbet.
Ahogy egyik mesterem tanította: Ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre.
– Mi történik, ha beteg a gyermeked? Nem engeded sehova, ágyba dugod, kényezteted, gondoskodsz róla. Hát legyél ilyenkor saját magad anyukája! Szeretgesd meg magad, kényeztesd magad : ) Ennyi jár, nem igaz?
Szóval pihenj. Aludj sokat. És írnám, hogy csinálj olyan dolgokat, ami jólesik, meg amit szeretsz, persze nyilván fekve, ágyban, …olvass, vagy nézz filmet, vagy pótolhatod is az elmaradt munkákat. De nem. Pont ez az.
Lehet, jobb, ha inkább nem csinálsz semmit. Heveréssz, töltődj, ne vonj el energiát felesleges dolgokra a szervezetedtől. Jó, jó, ha már jobban vagy, persze beleférhetnek ilyesmik : )
Lehet, most lesz egy kis időd átgondolni dolgokat a paplan alatt, békességben, nyugalomban.
Most van lehetőség nem kapkodva, hanem szépen, lassan, komótosan meleg teát inni.
Idő feltöltődni: Én még arra használom ki ezt az időt, hogy a jóga csodálatos eszköztárából pl.légzőgyakorlatokat végzek, amik segítik és lerövidítik a gyógyulásom idejét. Energetizálnak, tisztítják a légzőszervrendszert, visszaállítják a felborult harmóniát a testemben, lelkemben. Kipróbálva, én csak ajánlani tudom : )
– Ha máskor nem, most itt az ideje: merj segítséget kérni! Igen, ha van párod, segítsen most többet, vagy hívd a nagyit, tesót, barátnőt, vásároljanak be neked, vagy hozzák el a gyerekeket oviból, suliból, és foglalkozzanak velük délután…vagy segítsenek be az esti fektetésnél…az már maga a mennyország…na de ne legyünk telhetetlenek…ha már csak egy-két órát tudnak tehermentesíteni, már az is óriási segítség!
És az isten szerelmére, ilyenkor biztos, hogy ne főzz! Esetleg tudnak a rokonok hozni valamit enni, vagy a párod fejlesztheti a vacsora-repertoárját, vagy csak rendelj ételt házhoz, de ne te állj a konyhában! Pláne, mert ha a beteg kezeddel összefogdosod az ételt, akkor jól megfertőzöl mindenkit, ezt meg nem akarjuk, ugye? De csakis ezért nem…
Apropó, gyerekek… És mi van, ha egyszerre leszel beteg a gyerekekkel? Hát, az nehéz ügy. Igen, az valóban totális szívás. Olyankor fokozottan igazak az előző tanácsok! És azért ebben is lehet valami nagyon jó. Amikor mi egyszerre betegedtünk le, volt, hogy együtt pihegtünk lázasan mindannyian a nagy ágyban – anya, gyerekek, plüssök – egymást átölelve, szeretgetve, összekuckózva…valahogy hamarabb meggyógyultunk…a szeretetenergiák gyógyítóak, ezt tudjuk, ugye?
– Örülj neki, hogy jelzett a tested. És most. És nem akkor, amikor már nagy a baj. Akkor már tényleg baj van. Tudjuk, mik ezek. Akkor már lehet, késő. Ne várd meg!
A „kis” betegségekből könnyebben – és gyorsabban – tudsz meggyógyulni.
A betegség, egyszer jelzés. Többször: tanítás. Mert ha „legyőzöd” végül a betegséget, vagy megismered, akkor jó esetben egészségesebben és erősebben kerülsz ki belőle. Ez pont olyan, mint ahogy a bukásokból, a kudarcokból tudunk a legtöbbet tanulni. Utólag sokszor megérted, miért történt veled. Lehet, hogy nem érted meg soha. Akkor is, valamiért meg kellett történnie.
– És a betegség tanítja is a tested: emlékezz! Ismerd fel legközelebb, ha ezzel a vírussal, ezzel az idegennel találkozol! Ez is erősít! Legközelebb már nem betegszel meg olyan könnyen.
Ismerd fel te is, ha mindig ugyanabba a hibába esel. Na, ez az, ennek tudom, mi lesz a vége…És ne kövesd el még egyszer. Vagy legalább tizedszer ne.
– És még egy tanítás: az elengedésé. Utálod, hogy ilyenkor olyan gyenge vagy, erőtlen? Hát épp ez az…teljesen oké ilyenkor elhagyni magad egy kicsit! Gyengének lenni ér! Engedd el egy időre a görcsösen szorongatott, bizonygatott erőt.
Hagyd a dolgokat, a feladatokat. Lehet, megoldja a család, a kollégák, barátok. Lehet, nem. Akkor megvár, sajnos. De megvár. Ráérsz majd ezzel akkor foglalkozni, amikor meggyógyultál.
Nem maradsz le semmiről…nem kell mindig, mindenhol ott lenni. Mindent neked csinálni. Pótolhatatlan vagy, de időnként helyettesíthető. Ezt fogadd el…
Te csak feküdj, pihenj, hagyd, hogy ágyba hozzák neked az ebédet, a meleg teát, ez az idő most a tiéd, hagyd a világ folyását…
Ha pedig meggyógyultál, engedd, hogy ez a tanítás átformálja az életed…ha csak egy picit változtatsz, már az is sokat jelent.
Például próbálj beiktatni az életedbe pár szuperfeltöltő dolgot, reggel, vagy este, vagy bármikor napközben, amikor van pár perced…meglátod, így messzire elkerülnek majd a betegségek : )
- 5 perc meditáció, elcsendesedés, magadra figyelés.
5 perc átmozgatás. Vagy lehet az 10 perc is. - 6 kör Napüdvözlet.
- Megállni munka közben egy teára, na jó, lehet kávé is, ha az tölt fel.
- Egy kis szusszanás, mini alvás, szundikálás is csodákat tesz napközben.
- Sétálj egy kicsit.
- Sportolj valamit. Kocogj, biciklizz, ússz, jógázz, táncolj…
- Kezdj el valami újat, akár egy új hobbit…
- Olvass el egy verset, egy novellát. (Inkább ne a napi híreket).
- Vagy éppen, hagyj el valamit. Mondjuk nem kell mindig ragyognia a lakásnak.
- Nevess többet!
És végül: vigyázz magadra! Csak te vagy felelős a saját életedért, hát vigyázz rá, óvd, becsüld meg, és tartsd tiszteletben a határaidat : )
További írásaimat itt találod.
Képek: Pexels
