Nekem a szabadság az, hogy kiabálhattam a szülőszobán.Hogy felkelhettem, és csináltam, amit akartam, nem úgy, mint a Nagymamám.Hogy nyugodtan kivárták, hogy megszülessen a lányom, nem úgy, mint amikor én születtem. Hogy már nem alszom a lányokkal minden éjjel, és fel
A havi témánk az Anyaság és annak sokszínűsége, így Gabriellával ezt a témakört boncolgatjuk. Két csodálatos Mandalát is hozott nekünk, az első az Életenergia, a második az Anyaság címet kapta. Fogadjátok szeretettel! „Minden nőnek, amikor anyává válik, újabb szerepkört oszt
Nekem az eleje inkább egyszínű volt. A 26. születésnapom előtt 2 nappal született meg a lányom. Nagyon vártuk. Terveztük. Mondhatnám időzítettük. Egész életemben erre készültem. Mindig imádtam a gyerekeket, és már nagyon fiatalon tudtam, hogy az Anyaságot nekem találták ki.
Hacsak nem vagyunk macskák, akadhatnak gondjaink az alvással és az ébrenléttel is mostanában. Mindenkin több a teher, a feladat. Én a szülőkön látom, hogy milyen fáradtak. Azt gondolom, hogy extrém terhelés alatt (ami lassan a mindennapossá válik), különösen fontos, hogy
Ha a tökéletes időzítésre vártál, szeretném jelezni, hogy eljött. Itt az idő, amikor elkezdődik minden. Most? Tényleg? Lezárások alatt? Normális vagyok? Hát igen. A magasabb ívű törvényeket nem igazán hatja meg, hogy kint van-e a zárva tábla vagy sincs. A
Anya, folyik az orrom. Anya, kiszakadt a harisnyám. Anya, azt mondta Zsolti, hogy csúnya vagyok. Drágám, mi lesz a vacsora? Kislányom, mit vegyek az unokáimnak? … Mindenki hozzád szalad, ha van bármi baj, igaz? Ez persze érthető, mert az anyák
Van a Nőnap, és van az Anyák napja. Még a naptárban is távol esnek egymástól, nehogy kavarodás legyen. Eddig legalábbis nem volt, de majd most jól összemixelem a kettőt. Megálltam ugyanis az ovi előtt, a kisfiamat vártam. Volt időm nézegetni
Pont ugyanott tartunk, mint egy éve… Ja, nem Az elmúlt napokban sok elkeseredett embertől hallottam azt a mondatot, hogy „na tessék, pont ugyanott tartunk, mint egy éve.” Értem az elkeseredésüket, de ha saját magamra gondolok, akkor mégsem érzem igaznak ezt
Egy keserű évforduló margójára Amikor egy évvel ezelőtt kitört a pandémia, épp 8 hónapos terhes voltam a második kisfiammal. Persze, nagyon megijedtünk mindannyian, de az első karantént még nagyon szépen éltük meg. Jó volt végre sokat együtt lenni, együtt készülni
Nem várhatjuk, hogy majd megoldják a gondjainkat. Nem fogják. Nem tudják, vagy nem akarják, vagy nem is tudnak róla, hát teljesen mindegy is. Panaszkodni tudunk. De ez most nagyon kevés lesz. Mi, anyák, nem fogjuk bírni egymás nélkül. Pedig az
Ami biztos, hogy itt nem az lesz, mint tavaly márciustól. Sajnálom Drága Tanárok, imádott Iskolánk, ha ezzel csalódást okozok majd esetleg, de nagyon rosszul működött ez az itthoni tanulósdi már múltkor is, mindenki nagyon megszenvedte. Én, a magam részéről most
Azt mondják, hogy érdemes figyelni az életünk ismétlődő eseményeit, mert azért jönnek újra, hogy végre tanuljuk meg a leckét. Nem tudom, hogy vagytok vele, nekem anyaként folyamatosan szigorlatok vannak. Nem holmi kis témazárók… De ez az évismétléshez hasonlító országos záróra
Még régen, talán a második gyerek születése után olvastam egy könyvet, aminek ez volt a címe. Hogy miről szólt, már nem nagyon emlékszem, nem volt rám mély hatással. De nem is ez a lényeg, nem a tartalom, most a cím
Reggel kissé álmosan felébredt a FELESÉG, kedvesen odabújt férjéhez. Pár percig még szundított, közben végiggondolta az előtte álló feladatokat. Lassan rávette magát az ébredésre. A konyhába indult, hogy két éhes fiának reggelit és tízórait készítsen, hiszen így tesz minden ANYA. Miközben
