Kanyargós vagy egyenes, kényelmes kitérőkkel teli vagy hirtelen: mindenféle út vezethet újrakezdéshez. Egy olyan állapothoz, amikor azt érezzük, valamit be kell fejeznünk, és egy nagy lapozásra van szükség Életünk könyvében.
Most olyan történeteket gyűjtöttem össze, amiknek a főszereplői a gasztronómiában találták meg önmagukat, és az eredeti végzettségükhöz képest valami egészen újba kezdtek.

Horváth Flóra, a Fecskefészek Gasztroműhely háziasszonya például egy dologban teljesen biztos volt: sosem szeretne gazdálkodni, mert gyerekként, kamaszként rengeteget dolgozott a nagyszülei háza körül és a földeken. Építőmérnöknek tanult, el is helyezkedett a végzettsége szerint, de valami hiányozni kezdett… A megszokott, falusi ízek és minőség.

“26 éves korom körül – amikor elköltöztem otthonról – átfordult bennem valami. Elkezdtem önálló háztartást vezetni, másról is gondoskodni, rendszeresen főzni és keresni az emlékeimben a gyerekkori ízeket” – meséli Flóra. Rájött, hogy ezeket az ízeket csak egyféleképpen érheti el: ha – lázadó tinédzserkori fogadalmával ellentétben – visszatér a gyökerekhez… Viszlát, mérnöki diploma! A fiatal lány a vendéglátás felé vette az irányt, mert rájött, hogy a gasztronómiában fog tudni igazán kiteljesedni. Flóra ezt írja közösségi oldalán:

“Felhagytunk a bolti zöldségek, húsok, pékáruk, tejtermékek fogyasztásával és áttértünk a saját előállításra. Ha nekem valaki 6 éve azt mondja, hogy a nyarakat kapálással és befőzéssel fogom tölteni, minden héten kovászt etetek, télen meg egy hétvége alatt feldolgozok 150 liter tejet, biztos jót nevettem volna.”

Felnőttképzésben üzletvezető- szakács- és pincér képesítést kapott, majd egy vállalkozói mentorprogramba is jelentkezett és online kurzusokat végzett el, hogy minél több irányból szerezzen tudást az álma megvalósításához.

Ízelítő a Fecskefészek Gasztroműhelyből /Forrás: Horváth Flóra/

A Vas megyei Velemben található Vendégasztala és workshopjai sorra vonzzák a vendégeket, az ötletei ugyanolyan kifogyhatatlanok, mint a kertje és a spájza. Magát “megrögzött fanatikusnak” hívja, de hát ilyen az, amikor valaki mer váltani és szerelmes az újonnan megtalált hivatásába.

A szerelem Vargáné Topor Erikában is lobog… Egyrészt férje iránt – akivel a kezdetektől együtt vezetik a Gourmet&Delicious Manufaktúrát -, másrészt a vállalkozásuk, a különleges szószok és az ételfotózás iránt.

“A történetünk 2014-ben kezdődött, amikor családi tragédiák és egészségügyi, családalapítási problémák miatt úgy döntöttünk, szakítunk a stresszes budapesti életünkkel, és vidékre költözünk.

Az eredeti végzettségünk is inkább ide kötődik, én kertészmérnök vagyok, a férjem agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök és vadgazda mérnök. Nem tipikusan fővárosi szakmák…

Szabadtartású legeltetésből származó libahússal és bio zöldségtermesztéssel szerettünk volna foglalkozni. Ezt – ahogy mondani szokás – egy picit “túltoltuk”, és ma már ott tartunk, hogy évi 12-20 ezer palack szószt készítünk. De kaphatók nálunk pácok, főzelékek, savanyúságok, édességek, készételek is”- meséli Erika, miközben pont a chipotle és barbecue szósz főzését felügyeli a háttérben.

Helyileg Bács-Kiskun megye közepén, a régi homokbányák mellett dolgoznak, poszahomokon. A szakmabeliek közül többen bolondnak gondolják őket, amiért ide költöztek és itt gazdálkodnak, de számukra nincs akadály. Termékeikkel még a Bocuse d’Or versenyeken vagy Michelin csillagos étteremben is lehet találkozni, ami elég meggyőző, ha a minőségről van szó.

Desszertekhez használható, élénk színű szószok is szerepelnek a kínálatban
/Forrás: Vargáné Topor Erika/

“Elvarázsolva alkotjuk a szószokat, mint a gyerekek, és ha valami újdonságot kell kitalálni, rettentően izgatottak leszünk. A fotózás az én reszortom, közben nem szabad hozzám szólni. Cssss, Erika alkot!
A férjem a chilipaprikák közelében tud úgy viselkedni, mint egy kisfiú, aki megkapta az áhított építő szettet. Lelkendezve újságolja, hogy mi a különbség a jobbra és a balra kunkorodó paprikák ízében, vagy hogy milyen új fajtát lehetne beszerezni” – osztja meg Erika. A sikerük receptje titkos, de egy nagy adag bátorság, kreativitás, kitartás, alkalmazkodás és tisztelet biztosan van benne.

Ezekről a fogalmakról Ternák Zsuzsa, a Lili’s truck gluténmentes food truck ötletgazdája is sokat tud mesélni.
“A nagyobbik lányomról, Liliről 3 évesen kiderült, hogy cöliákiás. Szerencsénk volt, mert egy fantasztikus gasztroenteorológushoz kerültünk, és hamar megtalálta, mi a gond. Autoimmun betegség. Lili hiperérzékeny a gluténra, a keresztszennyeződést sem tűri a szervezete, azonnal rosszul lesz.
Mikor óvodába került, vittem magammal az “itinert”, hogy mit ehet, mit nem, mire kell különösen figyelni. Nehéz volt megélni, hogy úgy tekintettek rám, túlfontoskodom a dolgot, pedig csak segíteni szerettem volna a pedagógusoknak, hogy jobban megértsék a helyzetet. A gyereket kiültették egy külön székre a karácsonyi mézeskalács sütéskor, mert ő más, mint a többiek, és nem érhet a tésztához.
Óvodát váltottunk, olyan csoportba kértem Lilit, ahol az óvónőnek már volt tapasztalata lisztérzékenységgel. A lányom lassacskán, de elkezdett nyitni a közösség felé, csökkent a szorongása. Az iskolában sajnos mindent elölről kezdtünk, megesett, hogy Lili egész nap hasfájással feküdt a teremben, de nem hívott fel a tanító, mert nem gondolta súlyosnak az állapotát.

Az ilyen és ehhez hasonló negatív élmények, majd egy viharos válás után, a magánéleti gödör legalján úgy döntöttem, megvalósítom a régi álmomat: egy food truck-ot, ahol minden lisztérzékeny talál magának valami finomságot.

100% gluténmentes hamburger, háttérben a színpompás Lili’s truck
/Forrás: Ternák Zsuzsa/

Az irodai munkát büfékocsira cserélte, és új párjával fejest ugrott egy korábbitól egészen eltérő életformába. Szinte minden hétvégén máshol parkolnak le, színes food truck-jukkal feldobják a magyar nagyvárosok életét. A lisztérzékeny vásárlók pedig követik és követelik is őket, hiszen végre találtak egy helyet, ahol ők is nyugodtan fogyaszthatnak bármit. Korábban a rendezvények, fesztiválok kínálatából hiányzott a gluténmentes kínálat, most nagyon sokan hálásak a hiánypótló ötletért.

“Utólag állt bennem össze a kép, hogy valószínűleg azért hoztam létre a food truck-ot, hogy könnyebben meg tudjak küzdeni a helyzettel, és a lányomnak is segítsek elfogadni a cöliákiát” – összegzi Zsuzsa.

Ha szívesen olvasnál még gasztro-újrakezdőkről, ITT találod Csorba Noémi történetét, aki szintén az iroda világából lépett ki, méghozzá jó messzire. Magassarkú cipője és kosztümjei már a szekrényben pihennek, mert a gazdájuk inkább krumplisládákat pakol és a Falusi Kosár márka útját egyengeti.

ITT olvashatsz Gyulai-Bárdos Zitáról, aki egy komoly stroke után a konyhában találta meg újra az harmóniát.

IDE kattintva Lajer Hajnalka történetét olvashatod, aki a Külkereskedelmi Főiskola után már “diplomás lekvárfőzőként” dolgozik.

EBBEN a cikkben Buzásné Kata, a díjnyertes “Nyúli Tüzes Chili” háziasszonya meséli el útját Debrecen belvárosából a gazdálkodásig.

ITT Nagy Zsófiról, a Fűszeres Lányról olvashatsz, aki egy véletlen folytán lett kertészmérnök. Már ha vannak véletlenek.

EBBEN az interjúban pedig Kiss Mona, a “mentes” receptek feketeöves mestere osztja meg történetét, ami tulajdonképpen folyamatos újrakezdések sora…

/Kiemelt kép: Nikola Jovanovic, Unsplash/