Maklári-Papp Judit 47 éves, három gyermek édesanyja, civilben jogász, amúgy 5. éve Spartan márkanagykövet, 2. éve a Magyar OCR Sport Szövetség Versenyzői Bizottságának elnöke, fitness instruktor, személyi edző-tanonc… és még folytathatnám a sort.
Hogy kezdődött?
„Középiskolás koromban versenyszerűen sportoltam, heti 6 edzés és hétvégenként verseny. Rövidtávfutás, 100-200 méter. Aztán érettségi előtt egy betegség kettétörte a sportkarrieremet, majd jött az egyetem, és így a sport sajnos visszacsúszott a hobby kategóriájába. Később elindult a napi 10-12 óra munka, családalapítás, házépítés, gyerekek, ami mellett örültem, ha heti 2 aerobik óra vagy futás belefért.
Veszélyeztetett terhes voltam, a második ikerterhesség. Pajzsmirigy túlműködés, lombikos babák, terhességi diabetes… Ha volt egy szabad fél órám, akkor inkább aludtam. Mikor délután 4 órakor pizsamában állva ettem a hideg csirkecombot a pultnál és az volt az első étkezésem aznap, akkor sem kedvem, sem erőm nem lett volna hozzá, hogy mozogjak. Nagyon kemény volt.
Így az első két év a szülés után sport szempontjából értékelhetetlen volt. Végig szoptattam, és itthon voltam 3 kicsi gyerekkel. Két évvel az ikrek születése és szoptatása után ott álltam 18 kg súlyfelesleggel, én, az atléta…”
Mi hozta el számodra a fordulópontot?
„Pontosan emlékszem arra a pontra, amikor azt mondtam, hogy oké, hogy gyerekek, család, építkezés, én mindent értek, de ez így nem mehet tovább. Erősen él még bennem a kép, amikor a Nemzeti Színházba rohantam (volna), édesanyám 2 számmal nagyobb ódivatú ruhájában, késésben voltunk, és három lépés után le kellett ülnöm, kifújni magam a lépcsőre. Ez akkor nagyon mellbe vágott, mert tudtam, hogy ez nem én vagyok!
Azzal kezdtem, hogy lefogytam 5 kg-ot, hogy egyáltalán el tudjak kezdeni mozogni. Kezdetben az ovis anyukákkal jártunk el tornázni, és a gyerekek is velünk voltak. Ebben az időben kezdtek népszerűvé válni az akadályfutások. Egyszer aztán elmentünk csapatosan kipróbálni, és nekem annyira megtetszett, hogy elhatároztam, én ezt akarom csinálni. Elkezdtem funkcionális edzésre és crossfittre járni, kb. 3 évig átlagosan heti 3 edzéssel. Eleinte persze semmit sem tudtam megcsinálni a gyakorlatokból, de szépen lassan nőtt az állóképességem és fejlődött a testem is. Közben nekiálltam ebben a sportban versenyezni. Imádtam! Éreztem, hogy egyre jobb és jobb vagyok. Idővel aztán elkezdtem újra futóedzővel is dolgozni heti 1-2 alkalommal, és egy ideje már eljárok heti egyszer akadálypályára is, hogy a technikát is gyakoroljam. Nyilván van egy heti ideális edzésszám, de ezt a legtöbbször nem sikerül megvalósítani.”
Milyen eredményeket sikerült elérned?
„Eddig 2019 volt számomra a legsikeresebb év, amikor is részt vettem a Spártában megrendezett Spartan Trifecta világbajnokságon és korosztályos 3. helyezést értem el. Magyarországon OCR [JM1] (Obstacle Course Racing) terepakadály futás versenyzője és egyben a sportági szövetségben a Versenyzői Bizottság elnöke is vagyok, valamint egy budapesti OCR-egyesület aktív tagja. Ez betekintést enged a háttérbe is. Magyar OCR vonalon legjobb eredményen 2019-ből a korosztályos női bajnoki cím.”
Milyen gyakran vannak versenyek?
„A Spartannal az a jó, hogy lehet nagyon komolyan csinálni, meg csak úgy szórakozásból, csapatostól futni egyet. Nálunk évente átlagosan 3 alkalommal kerül megrendezésre, de a környező országokban, Európa számos országában és Amerikában is voltam már Európa- és világbajnokságon is. Ezen kívül kőkemény akadályokkal tűzdelt OCR versenyek is vannak rendszeresen, hazai szervező egyesületek és a környező országok is szoktak ilyeneket rendezni. Rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk felkészülni és ezekre eljutni. Hál’ Isten, vannak már olyan helyek az országban, ahol ezekre a versenyekre megfelelően lehet edzeni.
Sajnos a 2019-es év túlterheltségének hála, lett egy kezdődő gerincsérvem, amit 3 hónap rehabilitáció követett, aztán pedig beütött a karantén és átálltunk digitális oktatásra. Nem beszélve arról, hogy pont ebben az időben voltam próbaidős az új munkahelyemen is…”
Ezt hogyan tudtad megoldani?
„Csak részmunkaidőben dolgozom, napi 4 órában, amit rugalmasan kezelhetek, valamint a volt férjem aktívan részt vesz a gyerekek életében és gyakorlatilag hozzánk költöztettem anyukámat. Itt jön el a környezet felelőssége. Segíteni kell! Nem egy óriási kérés, hogy az anyának is legyen magára egy kis én-ideje! Muszáj egy kicsit önzőnek lenni! Én egy „oroszlán” vagyok és próbálok foggal-körömmel ragaszkodni a napirendemhez.
Ezen kívül, ahová lehet (edzésre vagy akár versenyre), viszem magammal a gyerekeimet is (8-8 és 12 évesek). Az összes családtag sportolási lehetőségeit igyekszünk összehangolni és optimalizálni. Ők is aktívan sportolnak, ezt a példát látják, ez a természetes, a mindennapi élet része.”
Mit gondolsz, mennyire nehéz ma az anyáknak részmunkaidős állást találni Magyarországon?
„Amikor eljött az ideje, és úgy éreztem, hogy most már vissza tudnék menni dolgozni, akkor ezt jeleztem a korábbi munkahelyemen. Szívesen vissza is fogadtak volna, de kizárólag napi 8 órában, ahogy gyerekszülés előtt is dolgoztam. Amit tudtam, hogy egy multinál az a gyakorlatban nem 8, hanem 10 óra, az utazást is beleszámítva már 12, szóval gyerekek mellett teljesen reménytelen. Ráadásul a sport is olyan fontos része lett az életemnek, hogy azt sem voltam hajlandó feladni, hiszen pontosan tudtam, hogy ettől vagyok jól, ennek köszönhetem, hogy újra önmagamra találtam.”
Az a tapasztalat, hogy nagyon kevés cég foglalkoztat kisgyerekes anyákat, és még kevesebb, aki ezt részmunkaidőben teszi.
„Azt gondolom, hogy valóban nehéz ilyet találni, de nekem szerencsém volt. Nem kellett évekig várnom. Jelentkeztem a Mommy Works Hungary Facebook csoportba és ott találtam egy kiváló lehetőséget. Ez egy kicsi magyar cég, ahol az egyik tulajdonos maga is édesanya, és kifejezetten ebből a csoportból keresett részmunkaidőben dolgozó anyákat. Rájött, hogy ezek az anyák nagyon is jó munkaerők, hiszen nagyon hatékonyak, és feleannyi idő alatt megcsinálják a feladatokat, mert ennyi idejük van rá a gyerekeik, a család, a háztartás és egyebek mellett.”
Mik a jövőbeli terveid?
„Kitaláltam, hogy a hobbimból csinálhatnék idővel szakmát.”
Ezt hogyan tervezed?
„Beiratkoztam egy Fitness Instruktori képzésre, amit tavaly el is végeztem, most pedig a Személyi edző OKJ-s képzést csinálom, hogy a papírom is meglegyen hozzá. Talán nem holnap, de előbb-utóbb eljutok oda, hogy a tapasztalataimat másokkal is szívesen megosztanám, és erre időm is lesz.”
Milyen pozitív változásokat hozott a sport az életedbe?
„Nemcsak fizikailag, de mentálisan és lelkileg is megerősödtem. Sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb vagyok. Így találtam vissza önmagamhoz.”
Mi a fő motivációd?
„Szeretek csoportban edzeni, nagyon jó a csapat. Szívesebben edzem mások társaságában, minthogy elmenjek magamban 30 km-t futni. A saját bőrömön és egészségemen tapasztaltakon kívül az eredmények és mások elismerése is természetesen motivál, meg persze az is nagyon jó érzés, amikor 10-15 évvel fiatalabbnak néznek a koromnál.
Van az a mondás, hogy mindenkinek két élete van és a második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy csak egy van. Hát én ezt nagyon igaznak érzem. Én gyakorlatilag új életet kezdtem. Továbbra is szeretnék versenyezni, de több felkészülési időm nem lesz, így nem tűzök ki elérhetetlen célokat magam elé.”
Szerinted meddig lehet ezt ilyen intenzitással csinálni?
„Szerintem bármeddig. Legfeljebb egy idő után más típusú, könnyített feladatokat végzel. Nekem sok 50 plusszos ismerősöm is rendszeresen jár, sőt 60 plusszos is állt már dobogón. Én még legalább 10 évre tervezek, ha nem többre…”
Minél több sportoló anyukával beszélgetek, annál jobban lenyűgöz, hogy micsoda akaraterő és kitartás lakik bennük. Olyan fantasztikus teljesítményeket hajtanak végre, talán még maguk sem gondolták volna, hogy ilyesmire képesek. Mindannyian hihetetlen pozitív változásokról számoltak be a sport kapcsán, de voltak olyanok,- mint Judit, akiknek az egész életét megváltoztatta. Megint csak arra tudok gondolni, hogy micsoda elképesztő rejtett energiák lakoznak a nőkben – minden nőben -, amik csak arra várnak, hogy kiaknázzuk őket…
Obstacle Course Racing (OCR) = olyan sport, amelyben a versenyzőnek futás közben akadályokat kell le küzdenie.
Fotó: Tóth József-Figura
