Azaz futócipőben a világ körül…
Hurrá, utazunk! És mi az első dolog, amit bepakolok a bőröndbe? Igen, így van, kitaláltad…a futócipőmet.
Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogy viszem a jógaszőnyeget is, és lelkesen taglaltam a jógázás utazás során megtapasztalható csodálatos hatásait, de most lássuk, a futás mit ad egy út élményéhez.
Tehát…miért olyan jó futni, bárhol is vagyok?
Egy: mert futni jó, mindig.
Kettő: ha rendszeresen futsz, így nem marad ki az edzés, legyen szó nyaralásról, utazásról, rokonlátogatásról…
Három: hamarabb leolvadnak a nyaralás során felszedett pluszkilók, már ha vannak, mert így nem is lesznek, ugye…plusz, lelkiismertet-furdalás nélkül lehet megenni azt az isteni fagyit…meg még egy gombócot…hú, és az a koktél…
Négy: az egész napos fekvés, punnyadás után…közben…előtt…pedig még jól is eshet.
Továbbá: futva sokszor sokkal alaposabb képet kapsz a környezetről, messzebb eljutsz, mint sétálva (vagy pláne mint a napágyban fekve), olyan helyeken futsz, ahol a turistabusz se jár, viszont helyiek bőven, izgalmasabb betekintést kapsz a másik ország kultúrájába, többet látsz és tapasztalsz, mint más módon…
Amikor futsz, akkor nem turista vagy, inkább valami csodabogár, de az mégis más…persze, ahhoz, hogy tátott szájjal nézzenek meg, hogy ki ez a fura szerzet, aki fut (de minek, mi elől, mi után, hova : ) ), ahhoz nem kell külföldre utazni, kis országunkban is vannak tájegységek, falvak, kerületek, ahol te leszel a napi téma, amikor elfutsz a házak előtt, és a gyerekek kurjongatva futnak veled egy ideig, mert ilyen vicceset még nem nagyon láttak arrafelé…szóval van sok hely, ahol ez teljességgel szokatlan. De végülis neked is, nekik is szórakoztató : )
Én szerencsés vagyok, mert sokat utaztam, utazom, ami egyrészt genetika (besózott fenék-szindróma, azaz olthatatlan vágy a világot látni), illetve egyéb okok miatt (munka, rokonok), szóval volt lehetőségem – és kedvem! -, a napi programok mellett is, különféle helyeken futócipőt húzni, és felfedezni a környéket…
Mert bárhol is vagy, futás közben csodálatos élményekben lesz részed…elképesztő Tokió utcáin futni (sajnos, nem most, éppenhogy lemaradtam az olimpiai szintről : ) ), eltévedni Oszakában, Indiában egy maharadzsa palotájának kertjében kocogni, Bostonban nézegetni a kertvárosi házakat, amik tisztára olyanok, mint a „Lila Akác köz”-ben (én meg a Született feleség : ) ), mezítláb futni a homokban a Maldív-szigeteken, gyönyörködni a vitorlásokban Provance-ban, szlalomozni a kocsik között Toszkánában, felfutni egy meredek lépcsősoron Taorminában, kerülgetni az árusokat egy piacon keresztülfutva Krétán, Erdélyben izgulni, hogy a hegyekben ne fussak össze egy medvével, Londonban a Temze-parton végigfutni, a Tower-hídtól egészen a Westminsterig, megkerülni a Big Bent (és a turista csoportokat), körbefutni a csodás parkokat, Floridában szinte sírva fakadni az Atlanti óceán látványától, és élvezni a pálmafák árnyékát Miamiban, rádöbbenni, mennyi domb/emelkedő van Lisszabonban, majd egy szálloda tetején kialakított futópályán csodálni a város panorámáját, résztávos edzést végezni egy csöndes mellékutcában Marbellán…és fantasztikus futni természetesen a Balatonon is, kihasználva a szuper új bicikliutat, futásra is, szóval ez mind-mind olyan élmény, amit másképp nem kaphatnék meg. Ilyenkor azt érzem, része vagyok a környezetnek, a természetnek, az országnak, a környékbeliek mindig kedvesen fogadják az ilyen futóbolondot, integetnek, segítenek, buzdítanak lelkesen : )
Nekem ez szinte mindig az utazás egyik legjobban várt része, olyan, amiért érdemes nyaralás közben is akár korábban kelni, vagy a vacsora előtt megjutalmazni magam egy csodás futással.
De ez nem jelenti azt, hogy őrült módjára edzek utazás során is. Ez is arról szól, mi esik jól, mi az, ami teljessé teszi az utat, a pihenést, ami feltölt. Simán benne van az is, hogy pont a nyaralás során nem szeretnél semmit, de semmit csinálni, ilyenkor nem kell kényszer, megfelelés, és a teljes nyugalmat választod. És lehet, hogy pont jó futni, mert most van időd, energiád erre, mert nincs annyi feladat, mint otthon, a hétköznapokban, és ha ez éppen családi nyaralás, akkor a gyerekekre is könnyebben tud a párod vagy a nagyi vigyázni.
És azt is sokszor éreztem, hogy bár itthon is szép helyeken futok, előfordul, hogy egy idő múlva csökken a motivációm (igen, ilyen is van : ( ), akkor egy ilyen új, érdekes helyen való edzés újra eltölt a futás szeretetével, feltölt, és új lendületet ad.
Bárhogy is, érdemes kipróbálni. Utazni is, futni is…csak ne felejtsd el betenni a futócipőt a bőröndbe!
Fotók: Márti
