Az ember várja és szereti a havat. Aztán elfelejtjük, milyen jó ez az öröm, ez a várakozás. Az önfeledtség. És aztán jön valaki, akinek a szemén keresztül újra másként láthatjuk a világot.
Mi a legjobb ellenszer a karantén okozta bezártság unalmának enyhítésére, egyáltalán, a mindennapi robot monotonitását enyhítendő? Valami, ami hatékony Covid-szorongás ellen, és az egész nap a sötét szobában kuporgó, életunt kamaszokat mozgósító és lelkesítő csodaszer? Mondjuk, egy kiskutya.