Ez bizony iszonyatosan idegesítő, hogy egyrészt össze vagyunk zárva, másrészt nem tudunk elmenni érdemben sehova. Egyszerűen elfogy az emberből a lendület egy év után, hogy akkor oldjuk meg valahogy, legyen vicces attól, hogy ugyanazt csináljuk kicsit másképp. Fáradtak vagyunk, fásulunk,
Levetkőzzük „Anya” és „Apa” szerepeinket, visszaváltozunk azzá a „Nő-vé” és „Férfi-vá”, akik régen voltunk