A „telefon használata az iskolában” téma mindig borzolja a kedélyeket. Ám Domonkos Ágnes a Ptah Színház színésze és a TEATR-projekt szakmai vezetője az előadás alatt rájött valami nagyon fontosra ezzel kapcsolatban.
Bosszantó
Borzasztó zavaró lehet egy tanárnak, ha a gyerekek a telefonjukat nyomkodják a tanórán. A magyar gyerekeknek sem lehet kellemesebb, hogy amíg ők az órákon szorgosan jegyzetelnek, dolgozatot írnak, vagy felelnek, addig ukrán társaik csetelnek és szörföznek a világhálón.
Más szemszögből
Domonkos Ágnes arra jött rá az előadás közben, miközben ukrán tanulót játszott, hogy az ukrán gyerekeknek, különösen a kamaszoknak létkérdés a telefon nyomkodása.
„Az előadás közben úgy éreztem, hogy a magyar iskolában minden idegen számomra, a nyelv és az emberek is, nem értettem egy szót sem. Ezért szó szerint bepánikoltam, amikor a tanár el akarta tőlem venni az egyetlen eszközt, amivel kapcsolódhatok az otthoniakhoz, a régi életemhez, az életemhez. Hiszen én csak ezt értem.”
Ebből a helyzetből is kiderül, mennyire fontos a TEATR – Színházzal egymásért projektje, hiszen az előadás mindenki szemszögét figyelembe veszi.
A projekt a United Way Magyarország támogatásával valósul meg.
