Egy biztos, az Angyalkákat idén is meg fogom kérni, hogy már december 21-én állítsák fel a karácsonyfát.
Ez több okból is jó döntés volt tavaly. Egyrészt 21-e a téli napforduló időpontja, vagyis ezen a napon nagyon rövid ideig van világos és nagyon hosszú az éjszaka, ezért minden extra fény és melegség, ami vidámságot és meghittséget hozhat, jól jön. Másrészt, nem kell annyira kapkodni, ha nem mindent egy napon, karácsony előtti este akarunk elvégezni. Ha kész a fa és a dekorációk, akkor már előre ki lehet takarítani, vagyis 23-án csak az utolsó simítások maradnak hátra.
Nem beszélve arról, hogy így van esély rá, hogy Szenteste előtt mi is kipihenjük magunkat.
Tavaly elhatároztam – miközben a karácsonyfát, a mikulás csizmákat, a rengeteg dekorációt és kelléket pakoltam el -, hogy egy kicsit szelektálni fogok. Nem csak a tárgyak között, hanem fejben is. Átgondolom, hogy valóban szükség volt-e ennyi díszre, ajándékra, ételre, programra és így tovább, vagy jövőre egy kicsit kevesebb is pont elég lesz.
Hát ez a jövőre éppen most van. Tudom, azt mondjuk, hogy karácsonykor semmi sem túlzás, mégis néhány hét távlatából visszatekintve, gyakran másként látjuk. Legyünk egy kicsit következetesebbek, és lássuk be, hogy a 3. adventi koszorútól, a 10. villogó fényfüzértől vagy a 48. angyalkás dísztől nem fogjuk meghittebbnek érezni az ünnepet.
Mi ilyenkor inkább itthon készítünk a gyerekekkel gyertyákat, és azokkal világítunk meg az asztalt. Ehhez használhatunk viasz pasztillákat vagy maradék gyertyákat is, amiket olvasztás után üvegekbe töltünk és kedvünk szerint kidekorálunk. Narancsba szurkálunk szegfűszeget és együtt sütjük a mézeskalácsot, amit olajos magvakkal, mazsolával díszítünk. Karácsonyi dalokat hallgatunk és énekelünk.
Elmeséljük a gyerekeknek a legkevesebb karácsonyi történeteinket, emlékeinket a saját gyermekkorunkból. Ha a szüleinkkel vagy a nagyszüleinkkel együtt ünnepelünk, akkor őket is megkérjük, hogy meséljék el, ők hogyan emlékeznek a régi karácsonyokra. Ilyenkor mindenkinek jól esik nosztalgiázni egy kicsit, a gyerekek pedig a történeteinken keresztül megtanulhatják a családi szokásainkat, hagyományainkat.
Ez által pedig még valami nagyon fontosat ajándékozunk nekik, amire a legjobban vágynak, és amiből mindig túl kevés van, ez pedig az időnk. Az osztatlan figyelmünk. A lehetőség, hogy minden egyes felmerülő kérdést megválaszoljunk és minden egyes felmerülő gondolatot csendben végig hallgassunk.
Valójában ez az a varázslat, ami elhozza otthonunkba a Karácsony meghitt hangulatát.
Fotó: Andi
Photo by Matthew Henry from Burst
