Karácsony közeledtével egyre jobban előtérbe kerülnek az ünnepre hangolódás elmaradhatatlan kellékei. Ezek nem csak tárgyak lehetnek, hanem ízek és illatok is. Nekem a mézeskalács semmi mással össze nem téveszthető illata mellett a második helyet a forralt bort foglalja el a sorban.
A forralt, fűszerezett bor, nem sima vörösbor, ezt már gyerekként is tudtam. Csak különleges alkalmakkor készítik és fogyasztják. Amikor kicsi voltam, még gyakrabban befagyott a Balaton, nem volt olyan ritka jelenség, mint mostanában. Ha pedig beállt a jég, akkor a város apraja-nagyja nyakába akasztotta a korcsolyáját, és rohant a partra. Mindannyian tudtuk, hogy a Balatonon korcsolyázni kiváltságos dolog. Össze sem hasonlítható a sátrakba zsúfolódott műjégpályák hangulatával. Mikor a partról nekiindulsz, és csak kilométereken át a csillogó jeget látod elterülni magad előtt, akkor hamar elfog az alázatosság érzése, és gyorsan rájössz, milyen parányi vagy.
Amikor pedig kipirult arccal, fáradtan és átfagyva visszaérkezel a partra, semmi másra nem vágysz, csak egy forró italra.
Még ma is látom magam előtt az óriási kondérokat, amikből a gyerekeknek az édes teát, a felnőtteknek pedig a forralt bort osztogatták. Olyan forró volt, hogy a hóban hűtöttük őket. Látom a szüleimet is, ahogy poharaik fölé hajolva kortyolgatják a borukat, és az ismerőseinkkel beszélgetnek. Vannak pillanatok, amik örökre belénk ivódnak.
Mivel jómagam a teát a mai napig jobban szeretem a bornál, nem hittem volna, hogy valaha rákapok, de így történt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy lehet, a bort nem-igazán szeretem, de az ünnep körüli varázslatot annál inkább. És érdekes módon, amikor Karácsony este megkérdezem a felnőtteket, kinek lenne kedve egy kis forralt borozáshoz, mindenki mosolyogva bólogat és egytől-egyig sorban áll a bögréjével a konyhaajtóban…
A recept végtelenül egyszerű:
Jó minőségű bort használok, ami ugye azt jelenti, hogy száraz vörösbor. Ugyanannyi vizet teszek hozzá, amennyit fel szeretnék forralni, így egy 50-50%-os higítást fogunk kapni. Egész fahéjat, szegfűszeget, boróka bogyót és narancs szeleteket (nem gerezd, hanem szelet) teszek bele, felforralom, hozzá keverem a cukrot és fedő alatt hagyom pár percet állni. Majd leszűröm, és még forrón bögrébe töltve, kortyolgatva fogyasztjuk el.
Próbáljátok ki, és meséljétek el, milyen lett!
Kiemelt kép: Andi
