A kapszulagardróbnak, de bármely tudatosan felépített ruhatárnak is, célja, hogy csak olyan darabok legyenek a szekrényünkben, amiket szívesen hordunk, jól érezzük magunkat bennük. Azaz minden másnak mennie kell. De mégis hogyan lássunk neki?
Lomtalanítás
Az olyan ruháknak, amik nem jók méretben, másokon tetszenek, de magunkon nem, sokat fizettünk értük, de nem szívesen hordjuk, kényelmetlenek, vagy bármilyen egyéb okból nem szoktuk felvenni őket, azaz nem képviselnek értéket számunkra, nincs helye sem a szekrényünkben, sem az életünkben.
A lomtalanítás hosszútávon szükséges ahhoz, hogy jó viszonyt alakítsunk ki a ruhatárunkkal.
Hiszen, ha tele van számunkra haszontalan dolgokkal, az nagyon sok negatív hatást hoz magával.
Egy méretben évek óta kicsi ruha, amikor a kezembe akad, nekem azt sugallja (akár akarom akár nem, akár épp bevallom magamnak, akár nem), hogy le kéne fogynom. Ez személy szerint engem kifejezetten akadályoz abban, hogy jó viszonyt alakítsak ki a testemmel.
Szülés után kb 2 évvel, amikor végre eladtam a rövidgatyóim, amik évek óta nem voltak jók rám, és beszereztem néhány darabot, ami pont passzolt, egyből csinosnak éreztem magam. De amíg a kicsi shortok ott álltak fiókban, folyton az volt benne, hogy le kéne fogynom, túl nagy darab vagyok. Pedig dehogy… Csak a nadrágok voltak kicsik… Persze nézőpont kérdése a dolog. De az én nézőpontom eladás után egyből megváltozott. Sokkal jobban éreztem magam.
Ugyanilyen negatív érzelmeket válthat ki az is, ha van egy ruha, amit megvettem (még akár sok pénzt is adtam érte), de nem hordom, mert kényelmetlenül érzem magam benne. Ha találkozom vele a szekrényben, lelkiismeret-furdalást érzek, és azt, hogy hordanom kéne. Vagy mi van, ha még ezen is túlmegyek és fel is veszem, csak hogy letagadjam magam előtt, hogy a múltban hibás döntést hoztam a megvásárlásával, és így még a napom is elrontom, hiszen nem érzem magam jól benne?
Ezer ezekhez hasonló példát hozhatnék, de egy a lényeg: ezek a tárgyak rossz hatással vannak rám, és nem szeretnék ilyenket tudni magam körül.
Híztam néhány kilót? Rendben, ezzel ki lehet békülni, hiszen a cél az , hogy jóban legyek önmagammal.
Hoztam egy rossz döntést és olyan ruhát vettem, amit nem hordok? Ez is rendben van. Hibázni ér. A tanulságot pedig le tudom vonni azért, hogy legközelebb ugyanezt a hibát ne kövessem el, majd pedig kibékülhetek a történtekkel és továbbléphetek. Mindehhez viszont nincs szükség arra, hogy maguk a tárgyak megmaradjanak. Nemcsak, hogy feleslegesek, de még a továbblépést is hátráltatják. Nincs rájuk szükségem.
Pakolj ki mindent!
A válogatás akkor megy a legjobban, ha mindent kiveszel a szokásos helyéről. Enélkül is lehet persze lomtalanítgatni, de nem lesz olyan hatásos. Ha még nem próbáltad ezt a módszert, tedd meg, nagyon érdekes tapasztalat!
Szedd ki tehát az összes ruhádat a szekrényekből, fiókokból, mindenhonnan! Ha túl sok ruhád van, vagy túl kevés időd, csinálhatod úgy is, hogy kategóriánként haladsz: pl. ma csak nadrágok, holnap csak fehérnemű. De ha meg tudod oldani egyben, az a legtutibb.
Ha még ez sem működik valamiért, úgy is csinálhatod, hogy egyszerre egy polcot, vagy fiókot ürítesz ki. Bár a kategóriákkal azért könnyebb dolgozni, mert akkor mindent látsz egyben, és könnyebb jó döntést hozni. Ha polconként haladsz, lehet, hogy megtartasz egy fehér pólót, ami végül is elmegy. De ha minden fehér pólódat együtt néznéd át, akkor egyből világos lenne, hogy ez a darab közel sincs olyan állapotban, mint a többi és tuti biztos, hogy mindig egy másikat választanál ehelyett, amikor öltözöl.
Minek ez a felesleges macera? Hiszen a szekrényben is látom, hogy mim van…
Amellett, hogy a ruha (vagy bármi más, amit épp válogatsz) kiszakad a megszokott környezetéből, ahol már megszokta a szemed, hogy ott van, azért is jó ez a módszer, mert így minden egyes darabot a kezedbe tudsz fogni. Ez nagyon sokat segít jó döntést hozni. Marie Kondo is ezt javasolja, ő pedig azért eléggé benne van a témában. 😉
Plusz, így ki is tudod kicsit takarítani a szekrényed mielőtt visszapakolsz. Az sosem hátrány.
Marie Kondo csodafegyvere
Ha egyetlen „egyszerű” lépésben akarod eldönteni hogy menjen vagy maradjon valami, akkor ajánlom a Konmari kérdést: Örömet okoz?
Ezzel az egyetlen kérdéssel Marie Kondo már a fél világnak segített megszabadulni a feleslegtől. Ő valahogy úgy magyarázza ezt, hogy amikor a kezedbe veszel egy tárgyat, akkor érezni fogod, hogy megcsillan-e benne az a kis szikra, amitől számodra különlegessé, örömet sugárzóvá válik. Nyilván ez nem egy tényeken alapuló döntés, inkább az érzelmek felől közelíti meg a dolgot. Egy kis fantáziával és gyakorlással viszont nagyon jól használható. Én a mai napig alkalmazom. 🙂
Természetesen ez nem szentírás, ahogy semmilyen szelektálós tanács sem az. Mondjuk egy munkahelyi egyenruha lehet, hogy nem kifejezetten sugároz örömöt magából, de nagyon hasznos lehet, ha meg akarod tartani az állásodat, amibe jársz benne…
Nagyon igen, nagyon nem
Ha az „örömet okoz-e” kérdés nem áll közel a szívedhez, egyszerűsíthetsz rajta és kezdheted a lomtalanítást azzal, hogy először a kedvenc ruhadarabjaidat választod ki, amiket imádsz hordani. Tedd vissza őket a szekrénybe. Milyen érzés rájuk nézni?
Ez a módszer azért is jó, mert a kedvencek segítenek felállítani egy standardot a többi ruha számára, amit ha egyértelműen nem érnek el, akkor azoktól nyugodtan el lehet köszönni.
És ez a következő lépés is egyben: válaszd ki azokat a darabjaidat, amiket biztosan tudsz, hogy nem szeretsz, nem akarod hordani, csak foglalják a helyet, már nem kellenek, nem adnak semmilyen értéket az életedhez.
Csak ezután dolgozz a többivel tovább. Amik nem kerültek be sem a kedvencek közé, sem az abszolút nem kategóriában, ott kezdődhet majd a fejtörés: megtartsd-e vagy sem?
Az évszak „probléma”
Bár az elején azt tanácsoltam, vedd elő az összes ruhád és nézd át mindet (ezt még mindig tartom), azért van néhány olyan kategória, aminél, miután kiválasztottad a biztos igeneket és nemeket, lehet, hogy inkább elpakolni érdemes, mint tovább válogatni. Ezek pedig az éppen aktuális évszaktól nagyon távolálló ruhák.
Nem tudom te hogy vagy vele, de nyáron én képes lennék kilomtalanítani az összes téli pulcsimat, annyira nem vagyok ráhangolódva a témára, télen pedig majd ott állnék egy szál meleg ruha nélkül… Na jó, kicsit lehet, hogy túloztam. De a lényeg, hogy van az a nyári hőség, amikor nagyon nehéz beleélnem magam a gondolatba, hogy milyen lenne téli darabot viselni. Ilyenkor a döntést inkább későbbre hagyom.
Az emlékek
Ne a ruháiddal együtt lomtalanítsd az olyan darabokat, amiket azért tartottál meg, mert szép emlékek fűznek hozzájuk. Ez egy teljesen külön kategória és nem érdemes mással keverni.
Viszont az ilyeneket, ha már nem hordod, ne is tartsd a ruháid között, hiszen nem ott van a helyük. Ezek nem ruhák, hanem emlékek.
Kell egy kis szünet?
Ha belefáradsz a válogatásba és főként a sok döntés meghozásába, érthető. Pihentesd egy óráig, egy napig, egy hétig a dolgot. Adj annyi időt magadnak a folyamatra, amennyire csak szükséged van.
Amúgyis, valószínűleg több körös lesz a válogatás. Egyrészt, mert bele kell jönni, gyakorolgatni kell. Másrészt, mert azért a ruháink mindig használódnak, mi változunk, jönnek újak, s a régieknek lehet, hogy mennie kell.
Ne akard elsőre tökéletesen csinálni a lomtalanítást! Amúgy is, a tökéletes ruhatár szerintem nem is létezik.
A kedvenc tippem: készíts kapszularuhatárat
Ha te is a lassú víz partot mos típus vagy, mint én, a kapszularuhatár készítés nagyon sokat segíthet hosszútávon a lomtalanításban. A kapszulázás segít jobban megismerni a ruháid, önmagad és az igényeidet, szükségleteidet. Így pedig már könnyebb lesz eldönteni, hogy minek van és minek nincs helye az életedben.
És hogy hogyan készíthetsz kapszularuhatárat? Ezt egy korábbi cikkben már olvashatod itt a MUM PARK-on.
Photo by Andrea Piacquadio from Pexels
