Áprilisi témánk a ZÖLD, vagyis minden, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos. Ez egy olyan nagy téma, amit gyakorlatilag lehetetlen kimeríteni. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is indíthatnám, mivel is kezdjem, végül arra jutottam, hogy a saját felelősségünknél indulok el.

Nálam sokkal bölcsebb emberek már megmondták, hogy a gyerekek nevelésében, és legfőképpen a szemléletmódjuk kialakításában a példamutatás a prédikációnál sokkal többet ér. Mondok egy nagyon egyszerű, de szemléletes példát. Hiába mondogatom a gyereknek nap, mint nap, hogy a sok cukor fogyasztása egészségtelen, ha látja, hogy vacsora után Anya és Apa felváltva lopódznak be a kamrába egy kis dugi csokit majszolni. J A tetteink simán felülírják a szavainkat, és így el is veszítjük hitelességünket a gyerekek szemében. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy csináljuk úgy, hogy ne vegye észre… Ebben az esetben is sokkal fontosabb, hogy mértékletességre tanítsuk, amit aztán magunktól is elvárhatunk.

Anyaként óriási a felelősségünk a környezettudatosság terén. A gyerekek azt a mintát tekintik követendő példának, amit otthon látnak, és ezt viszik majd magukkal tovább az önálló életükbe, családjukba is. Gondoljuk csak vissza saját szokásainkra, amiket még otthonról hoztunk. Milyen mértékben meghatározzák az életünket, és milyen nehéz megváltoztatni őket!

Nálunk sem egyszerre történt minden változás, hanem szépen apránként. Voltak könnyebb lépések, mint a szelektív hulladékgyűjtés, vagy a saját zsákokkal történő bevásárlás. Aztán volt, ami kicsit költséges beruházás volt az elején, mint például a saját víztisztító berendezés, ami persze nagyon gyorsan megtérült és megszabadított minket a műanyag palackoktól, amiket már nagyon utáltam. Aztán elkezdtünk komposztálni, mert megtanultam, hogy minden zöld hulladék, amit a kukába dobok nélkülözhetetlen tápanyag a “kimerült” kertemnek, amit eddig a kertészetben vett trágyával és tápoldatokkal próbáltam pótolni. Az esővíz gyűjtéshez is csak egy hordó kell, nem kell rögtön óriás nagy tartályokban gondolkodni.

Aztán jöttek a tisztítószerek. Fokozatosan mindent lecseréltem biológiailag lebomló termékekre, ami nem csak a természetes vizeinket kíméli, hanem a mi bőrünket is. A legnehezebb talán a kozmetikumokról való átállás volt. Nem mintha nem lenne rengeteg alternatíva a natúr kozmetikumok palettáján, sőt, de persze nekem is megvoltak azok a márkák, amikhez évek óta ragaszkodtam. A végső lökést végül az adta, hogy megtudtam, a szintetikus termékekben található xenoösztrogének teljes mértékben felborítják a test természetes hormonháztartását, és már évek óta szenvedtem a ciklusommal, így mindenképp megért egy próbát. Leálltam a hajfestékekkel és átváltottam hennára. Zseniális! Tusfürdő helyett természetes szappanokat használok, testápoló helyett seavajat. Megtanultam, hogy csak olyasmit kenek magamra, amit meg is ennék, hiszen a bőrömön át minden felszívódik és egyenesen a keringésembe jut. És bevált!

Persze még egy csomó mindenen lehetne változtatni, de nem leszek türelmetlen. Hagyok időt magamnak és a családomnak is az „aklimatizálódásra.” A gyerekeknek nem magyarázok túl sokat, kivéve, ha kifejezetten kérdeznek valamiről. Amúgy csak teszem a dolgom, és örülök minden apró változásnak.

Amit viszont elmondok nekik, hogy igenis „Egy fecske is csinálhat nyarat!” Igenis egyetlen ember is hozhat komoly változásokat a saját családjában vagy a baráti körében, mégpedig azért, mert a „jóra” könnyű rászokni, és mindenkit meg lehet fogni valamivel. Van, akit a bolygónk érdekel, van, akit a saját- vagy a szerettei egészsége, van, akit az állatvédelem, de mindenki törődik valamivel.     

Szóval én azt mondom a gyerekeimnek, igenis legyenek úttörők, legyenek lázadók, és váltsák meg a világot, mert Ők a Föld és a Mi reményeink…


Photo by Matthew Henry from Burst

Tags :