Újdonsült ikres Apukával beszélgettem az apaság kihívásairól, a külföldi boldogulás előnyeiről és hátrányiról. Igazán pasis válaszokat kaptam. Néha megható, gyakran vicces, és legfőképpen őszinte.
Miért költöztetek külföldre?
„Szerelemből és pénzért.”
Mi a legjobb benne?
„Hogy nem Magyarországon élünk, hanem egy kicsit Európához tartozunk.”
Mi a legnehezebb benne, megbántad-e valaha?
„Nincs nehéz benne. Pont ezért szeretjük. Nem bántam meg.”
Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy Apa leszel?
„Boldog voltam. Főleg azért, mert nem terveztük Őket. Így még jobb volt. Nem volt előtte stressz, hogy, ‘jaj, jöjjön már össze,’ hanem tényleg őszintén örülni tudtunk nekik.”
Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy ikrek?
„Csodálatos. Leírhatatlan. Főleg a körülmények miatt, mert egy komplikáció miatt mentünk be a kórházba, ahol csak 3 óra várakozás után jutottunk be a vizsgálóba. A doki és az asszisztens is nevetett, hogy ennyire meg vagyunk lepve, hogy mennyire fel vagyunk dobva a hírtől. Fantasztikus érzés volt.”
Hogyan élted meg a szülést?
„Büszkén. Hihetetlenül csodálatos dolog az, amit ott láttam. Egyrészt újra beleszerettem a páromba, aki valami fantasztikus módon adott életet a két fiúnak. (Utána az egész kórház a csodájára járt, hogy ikres szülés volt természetes úton.) A köldökzsinórokat elvágni is valami egészen érdekes élmény volt. Főleg, hogy utána még a méhlepényeket is megmutatták. Elsőre nem akartuk igazán, de mire kimondtuk, hogy nem köszi, már tolták is oda, hogy akkor ez itt a hártya, ez a köldökzsinór… Nem bántam meg. Valóban érdekes volt. Nem nézegetném minden nap, de jó volt látni, mi is az valójában.
Az elsőszülött fiút csak rövid időre tették anyuka mellkasára, mert a tesó is sietett, ezért én kaptam meg őt, hogy kicsit vonuljak félre vele. Az a pár perc leírhatatlan volt. Az újszülött fiammal a kezemben, nézni, ahogy megszületik a második, életem legboldogabb percei közé tartoznak. Az az apuka, aki nem akar bent lenni a szülésnél, valami olyan dologtól fosztja meg magát, amit soha nem pótolhat be.”
Mi okozza a legnagyobb kihívás számodra?
„Erre nem tudok válaszolni. Nem azért, mert nincs ilyen, hanem mert nem tudnám rangsorolni a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat. Kihívás az egész! A nem alvás, kitalálni, miért sír, stb. De egyik sem nehezebb, mint a másik. Vannak és kész. Meg kell oldani.”
Mi az, amiről a gyerekek miatt kellett lemondanod, és a legjobban hiányzik?
„Napi 8 óra alvás.”
Mi az, amiben a párod jobb, mint te?
„Jobb anya, mint én. 🙂 Viccet félretéve, szerintem nem vagyunk jobbak egymásnál. Nagyon jól kiegészítjük egymást, és ezt nem csak a hétköznapokban tapasztaljuk, hanem szerencsére a környezetünk visszajelzéseiből is tudjuk.”
Mit tanultál a párodtól, mióta gyerekeid vannak?
„Gyakorlatilag mindent, ami a gyerekekkel kapcsolatos. Tudatosan készült az anyaságra, amióta megtudta, hogy terhes. Rengeteget olvasott a témában, sok képzésen vett és vesz részt még a mai napig, aminek a lényegét mindig elmondja nekem. Aztán közösen el tudjuk dönteni, mi az, amit be akarunk, vagy be tudunk tartani, mi az, amit nem.”
Van valami, amit másképp csinálnál?
„Egyelőre nincs. Remélem sikerül ezt a későbbiekben is tartani.”
Mit tanácsolnál a leendő ikres szülőknek?
„Csak lazán. Sok humor és sok-sok kommunikáció!”
Ezeket a kérdéseket külön az Anyának is feltettem. Nagyon érdekes volt látni, hogy ugyanarról a témáról mennyire másként mesél egy nő, vagy néhány esetben, meg pontosan ugyanúgy. Folyt. köv. 🙂
Fotó: Andi
