Emlékszem, amikor először merült fel, hogy „vadidegenre” kell bíznom a kislányomat, görcsbe rándult a gyomrom, kiment a vér a lábamból, teljes pánik tört rám. Aztán jöttek a racionálisabb félelmek is, hogy vajon tudja-e az a valaki, hogy mit kell tenni, ha bármi baj történik? Ismeri-e a babaelsősegély trükkjeit? Honnan tudom, hogy tényleg rábízhatom-e a legféltettebb kincsemet?
Ha mindez most történne velem és Pécsen élnénk, már nem lennék ekkora bajban, mert már több mint egy éve működik a PécsiSitter, az oldal, ahol gyerekfelügyeletre és idősgondozáshoz is találhatunk szakmailag felkészült, gondosan előszűrt segítséget.
A vállalkozást – mint mostanában annyi jól működő kezdeményezést – két vagány anyuka alapította a pandémia árnyékában, mikor máskor. Dr. Kovács Patricia és Dr. Pankaczi Andrea, a PécsiSitter alapítói nemcsak barátnők, de kollégák is, mindketten aneszteziológusként dolgoznak a Pécsi Klinikán. Nézzétek el nekem, hogy nem tudok elfogulatlanul beszámolni a munkájukról.
Az interjút sem volt könnyű összehozni, Patricia egy 1,5 éves és egy 3,5 éves kislány anyukája – megpróbáltuk elkapni a délutáni alvásidőt. De mindenképpen megérte, mert egy vidám, határozott, céltudatos vállalkozó anyukával beszélgethettem.
…
- Elaludt a kicsi?
- Á, épp bent tologatom.
- És hogy altat egy aneszteziológus?
- Ugyanúgy, mint más anyukák! Énekelve, tologatva. ?
Nagyon szimpatikus a vállalkozásotok. Látszik, hogy átgondolt, felelősségteljes, és az is, hogy szívvel-lélekkel vagytok benne. Hogyan kezdődött?
Andival (Dr. Pankaczi Andreával) régóta ismerjük egymást, barátok és kollégák is vagyunk, ráadásul ő a nagylányom keresztanyja is. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és habár mindketten elég határozott személyiségek vagyunk, ritkán van nézeteltérés közöttünk. Régóta érett már a közös vállalkozás gondolata, és ettől semmi nem tudta elvenni a kedvünket. Én szültem a Covid alatt, ő meg a Covid-központban dolgozott. Úgy voltunk vele, hogy ennél rosszabb helyzetbe nem tudunk kerülni. Gyerekfelügyelet pedig akkor is kell, amikor járvány van.
Kemény fába vágtátok a fejszét, és nem csak a járvány miatt.
Igen, mind a gyerekfelügyelet, mind az idősgondozás egy nagyon intim terület. Az ember nem bízza akárkire a gyerekét vagy az anyukáját. Én is nagyon megválogatom, hogy kit engedek be az otthonunkba.
Anyaként, amikor magunknak kezdtünk el segítséget keresni, azt tapasztaltuk, hogy Pécsen főleg egymásnak ajánlva tudnak az anyukák segítséget kérni. Hiányoltunk egy olyan összetett rendszert, ami összefogja a bébi- és dédiszittereket.
Ráadásul nemcsak összegyűjtitek a segítségeket, hanem elő is szűritek őket. Ez egyrészt hatalmas munka Nektek, ugyanakkor óriási segítség az anyukáknak.
Az előválogatás a koncepciónk része, mindenkit, aki hozzánk kerül, több körben személyesen szűrünk meg. Emellett különösen nagy hangsúlyt fektetünk a végzettségekre és kvalitásokra is. Például nálunk mindenki végez elsősegélynyújtó tanfolyamot – ez a szakmánkból is adódik, hogy enélkül nem kerülhet senki a rendszerbe.
Ugye? Én is folyton ezen gondolkoztam, hogy vajon tudja-e, aki nekem segít, hogy mit kell tenni, ha bármi baj történik! Ha valaki elsősegély tanfolyam nélkül érkezik, kaphat képzést nálatok?
Igen, több ingyenes képzésünk is van házon belül, amit a Magyar Vöröskereszttel kooperálva oldunk meg Pécsen. És azt is fontosnak tartjuk, hogy széles körű ismereteik legyenek a nálunk elérhető szittereknek, követjük az aktuális trendeket is, legyen szó Waldorf pedagógiáról, Montessori-elvekről, vagy mosható pelenkákról. Minden helyzetben szeretnénk tudni segítséget nyújtani, most éppen egy Pécsi Autizmus Közhasznú Alapítvánnyal működünk együtt, hogy autista gyermekre specializált felügyeletet is el tudjunk látni.
A PécsiSitter már elmúlt egy éves, gratulálok! Mikor lesz PestiSitter? Biztosan sok anyuka vágná a centit, ha tudja, hogy bővültök.
Tavasszal indulunk a tervek szerint. Először négy pesti kerületben kezdünk – 13. kerület, és a körülötte lévő kerületek -, utána meglátjuk. Nem akarunk túl gyorsan sem haladni, hogy a minőségi kontrollt tartani tudjuk. Amit eddig létrehoztunk, egy olyan transzparens cég, egy minőségi szolgáltatás, ami a bizalomra és az átláthatóságra épül. Számlázunk a megrendelőknek, a szittereket pedig havonta fizetjük – ez nemcsak pénzügyileg tart rendet cégen belül, hanem a megrendelőknek sem kell folyton a fizetéssel bajlódniuk. Ezt a színvonalat akarjuk tartani a bővülés során is. Hogy ugyanaz a minőségi szolgáltatás legyen mindenütt.
Szoktatok kapni érdekes megkereséseket?
Igen, persze, ahány megrendelő, annyi különleges helyzet. De igyekszünk mindenkinek segíteni, egyedi megoldásokat szoktunk ilyenkor kidolgozni. Például volt olyan anyuka, akinek a szülés előtti időszakban biztosítottunk készenléti felügyeletet. Volt, akinek az éjszakás felügyelethez előtte másfél hónapos összeszoktatási rendet dolgoztunk ki. És persze van bérletünk és SOS szolgáltatás is. Így, ha valaki délután 5-kor szól, hogy 7-kor elmennének vacsorázni, azt is meg tudjuk oldani. Persze a fő profilunk a rendszeres felügyelet szervezése, de egy olyan csapattal és struktúrával dolgozunk, ahol ilyen kéréseket is tudunk teljesíteni.
Ez nagyon jól hangzik, én tényleg várom, hogy bővüljetek! Van egy visszatérő kérdésem: szerinted mi anyák miért kérünk olyan nehezen segítséget?
Szerintem azért, mert sokaknak ez még mindig TABU. A takarítónő, a bébiszitter és a hasonló segítségek stigmatizálva vannak. Még mindig megy az a lemez, hogy ha nem tudod ellátni a gyerekedet, akkor „minek szültél”, és „nem vagy elég jó anya”. De azt is látom, hogy lassan azért ez a hozzáállás kezd oldódni, és a mi generációnk már kezdi levetkőzni ezeket a hozott mondatokat.
Sok anyukával dolgozol, van valami jótanácsod, hogyan lehet ezen átugrani?
Igen, azt szoktam mondani, hogy csak el kell kezdeni. Ha az ember egyszer meglépi és kér segítséget, rájön, hogy nem is olyan nagy dolog. Kicsit olyan, mint az óvodai és bölcsődei beszoktatás. Sokakban (akik természetesen nem anyagi kényszer alatt vannak) megfogalmazódik olyankor, hogy „szaranya vagyok, ha beadom bölcsibe, pedig akár otthon is maradhatnék.” De ezen valahogy át kell esni. És innentől kezdve, hogy túlesünk a beszoktatáson, és látjuk, hogy a gyerek csillogó szemekkel jön haza és jól érezte magát, jó helyen volt, ez az érzés elszáll. Valahogy így van ez a felügyelettel is.
Sok olyan anyukával beszélek, akik úgy vannak vele, hogy hát majd lehet, hogy kell segítség, de meg tudják oldani, ha nagyon akarják. Szerintem nem kell. Nem kell beledögleni az anyaságba.
Sokkal jobban érzi magát az anya, ha volt két óra szünete, sokkal több lesz a türelme. Nem azt fogja nézni, hogy mikor lesz végre altatás. A célunk az, hogy az anyaságot a küzdelemből a minőségi anyaság felé vigyük. Hiszen egy kipihent anyuka az egész családnak ajándék.
Miért jobb a fizetett segítség, mint a Nagymama?
Nem jobb. Összehasonlíthatatlan, ahogy egy óvónőt sem fog sosem annyira szeretni egy gyermek mint az anyukáját. Nagyon jó, ha sok időt töltenek a gyerekek a nagyszülőkkel. De ha szülőként oda jutunk, hogy a kelleténél több szívességet kell kérni, az igen kellemetlen lehet. Ráadásul egy nagymamával szemben elvárásokat megfogalmazni elég nehéz. (És talán nem is korrekt) Ellenben, ha fizetünk egy szolgáltatásért, jogosan lehetnek elvárásaink. Ez egy szolgáltatás, és más érzés profi bébiszittere bízni a gyereket, mint szívességet kérni.
Ebben a hónapban a női körökkel foglalkozunk. Az a tapasztalatom, hogy a Ti célközönségetekben nagyon sok olyan anyuka van, aki szívesen találkozik „sorstársakkal”. Van erre valami megoldásotok, ötletetek?
Igen, pont néhány hete kezdtünk el egy együttműködés a Pécsi Pagonnyal, ami a Szabad kávé program nevet viseli. A hely is nagyon adja magát, mert fent van a játszószoba a galérián, lent pedig a kávézó. Mi fent biztosítunk egy órás gyerekfelügyeletet, az anyukák kapnak kávé kupont, és amikor úgy látják, szépen leszivároghatnak a kávézóba, és lehet egy óra pihenőjük. Mindent hallanak, együtt is vannak, de külön is. Ezt a koncepciót kisbabás anyukáknak dolgoztuk ki, akik még GYED-en vagy GYES-en vannak. Egyelőre nagyon jó tapasztalataink vannak. Kedden, szerdán és csütörtökön vannak ezek a találkozók, a foglalkozások után, ráadásul ebédelni is lehet, szóval, ha hazafelé elalszik a baba, már abból sincsen semmi baj.
Azért ezt is alaposan átgondoltátok. Nagy öröm erről is hallani, és azt kívánom Nektek, hogy pár év múlva egy menő országos hálózatotok legyen! Addig is sok sikert a pesti induláshoz! A végére mit üzennél egy mondatban az anyukáknak?
Tessék kikapcsolódni egy kicsit, gondoskodj szabadon!
Photo by Elina Fairytale from Pexels
