Tavasszal, különösen a nagyböjti időszakban sokan kezdenek különféle tisztítókúrákba. Ezt kívánja ilyenkor a test és a lélek, ehhez hajt segítő zöldeket ilyenkor a természet. Van azonban egy böjtölésnek egy olyan válfaja, ami nem kúra, hanem életforma. Ez pedig nem más, mint az időablakos böjtölés.
Miről is van szó?
A böjtölés tulajdonképpen a táplálkozástól való tartózkodás. Időszakos vagy időablakos böjtölésről (angolul intermittent fasting, röviden IF) pedig akkor beszélünk, amikor a böjtöt tetszőleges idő után megszakítjuk, a megszokott módon eszünk tovább, és ezt a két időszakot ismételjük folyamatosan. Ennek számtalan verziója létezhet attól függően, hogy milyen hosszú ideig, és milyen gyakran nem eszünk.
Bolha a fülbe
Az időablakos böjt kipróbálásával már évek óta kacérkodtam. Eleinte azt se tudtam, hogyan mondják magyarul, angolul (intermittent fastingként) hallottam róla először egy minimalizmussal foglalkozó podcastben. Az illető azért esküdött rá, mert ez is segített nagymértékben egyszerűsíteni az életét. De jól hangzik!
Vonzott a dolog, de persze könnyű egy egyedülálló fickónak, nekem ugyan hogy lenne beilleszthető az életembe?!
Tavaly tavasszal részt vettem Gáborjáni Réka ayurvédikus tavaszi tisztítókúráján, ahol sokat tapasztalhattam akaraterőről és az üresség érzet előnyeiről. Réka ajánlotta a kúra résztvevőinek Dr Michael Mosley Egyél, böjtölj, élj tovább című dokumentumfilmjét.
A film nagyon közérthetően mutatja be a böjtölés egészségre gyakorolt pozitív hatásait. Ez többek között a megnövekedett élettartam, a szív- és érrendszeri egészség javulása, gyulladások csökkenése. Kulcsfogalom itt az autofágia, amely a sejteknek azt a természetes képességét jelenti, hogy szétszedik és kitakarítják a felesleges vagy működésképtelen elemeiket. A böjtölés ezt a folyamatot serkenti, ezáltal is kifejtve az egészségvédő hatást.
Hú, ez jó lenne, de hát hol van nekem ehhez kitartásom? Meg hogy állandóan legyenek éhes napjaim?! Na, majd egyszer, de még tuti nem most.
Eljött az idő
Év elején már felírtam az idei tervek közé, hogy kipróbáljam majd az IF-et. A célom volt megszabadulni az állandó fáradtság érzettől, pár kilótól, az esti puffadásoktól és tenni magamért valamit a gyulladásos folyamatok megelőzése érdekében.
Mint manapság majd’ mindenhez, ehhez is egy FB csoporton keresztül vezetett az út. Az IF Hungary – Időszakos böjtölés magyar közösségben sok hasznos cikket kaptam ahhoz, hogyan és egyáltalán miért érdemes elindulni ezen az úton.
Buda Álmos leírásaiban a legvonzóbb az volt, hogy az IF-t, mint egy rengeteg lehetőséggel kecsegtető keretrendszert látja, ahol nincsenek kőbe vésett szabályok. Ma, amikor annyi táplálkozási irányzat van, amikor már a rengeteg elérhető információ alapján az orvosokat is megkérdőjelezzük és megterhelőnek érződik bármilyen ’jó döntést meghozni”, ez kecsegtetőnek hangzott.
Egy januári napon ebéd után egyszer csak megszületett bennem az elhatározás, hogy legközelebb majd csak másnap reggelizem. Ez volt 9 hete és azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Meg a nadrágjaimban is. Mit tanultam ebből?
1. A szabadság valóban felSZABADító
Manapság mindennek IS utána lehet nézni, majd a tökéletes ellentettjéről is talál az ember tudományosan alátámasztott tényeket. Mit ehetsz, mit nem; csak nyersen vagy csak főzve; a táplálékkiegészítő ipar átverés vs csak félfizetésnyi értékű vitamincsomagokkal lehet már biztosítani a megfelelő tápanyag bevitelt; glutént soha senkinek, de a kukorica is öregít; tejtermékekre szüksége van a csontozatnak, de a szegény bocik és még sorolhatnám.
Ember legyen a talpán tényleg, aki ma képes jó döntéseket hozni a táplálkozásával kapcsolatban, ami az egészsége, a pénztárcája és a bolygó számára is fenntartható. Engem ez a sok ellentmondó információ (amelyek sokszor a számomra fontos értékekkel is szemben állnak) kifejezetten dacossá tud tenni.
Az IF-ben azt élvezem, hogy nem még több mindenre kell figyelni, a kevesebb étel és étkezés hatására a szervezetem önmaga tud dolgozni az egészségért. Ahelyett, hogy merev szabályokat igyekeznék betartani, jobban tudok figyelni a saját testemre is annak igényeire.
2. Tényleg minden csak megszokás kérdése
Sok IF-ező a reggelit hagyja ki, de én az elmúlt években sokat tanultam az ötelemes konyháról, amely szintén egyfajta hozzáállást, semmint rigid szabályokat testesít meg számomra, és alapvető lett számomra a kiadós és meleg reggeli. Így én reggelizem és ebédelek a 4-6 órás időablakomban, és általában 14 óra után már csak másnap veszek magamhoz táplálékot. Ami azt jelenti többek között, hogy én nem eszem, amikor a család leül este együtt vacsorázni. Ha tavaly mondja nekem valaki, hogy elkészítem az ennivalót, majd végignézem, ahogy a többiek megeszik egy olyan időpontban, amikor egyébként farkaséhes szoktam lenni, biztos kinevetem. És láss csodát, működik. Mégcsak nem is olyan szörnyű, mint az ember képzeli, csak meg kellett szokni.
A vacsora kihagyása okozhat majd esetleg kényelmetlen társasági helyzeteket, de eddig például sikerült a vacsora randikból brunchot szervezni. Egyébként pedig megvan az a szabadságom, hogy ha úgy érzem, akkor bármelyik nap oda csúsztassam az időablakomat, ahova szeretném.
„Az időszakos böjtölés megtanít rá, hogy nem vagy átlagos”
Bufda Álmos
3. Az egyszerűsítés az étkezésben is sok mentális sávszélességet szabadít fel
Érdekes módon, noha továbbra is gondoskodom magamnak napi két étkezésről és a családnak vacsoráról, mégis enyhült az a nyomás, ami az állandó étkeztetés feladata okoz. Ez nagyon pozitív változás számomra.
Nem okoz fejtörést az sem, hogy egy-egy esti program pont a vacsora idejére esik, előtte még túl korán, utána már túl késő van enni, útközben meg csak valamilyen kevéssé egészséges péksütit van lehetőséget bekapni.
Mivel körülbelül két étkezésre oszlik el most minden tápanyag bevitelem, természetes módon motiválva vagyok arra, hogy ebben az idősávban egészséges és tápláló dolgokat fogyasszak. Nem tartok szigorúan semmilyen mentességet, amire figyelni nekem nagyon megterhelő, de mégis alapvetően jól tudok így étkezni, egyszerűen nincs helye annak, ami nem igazán szolgál. Ha meg mégis csinálok neki időnként egy kis helyet, utána sem érzem rosszul magamat.
Cél volt pár kiló ledobása is, ami ugye kalóriadeficittel érhető el. De nekem már a gondolat, hogy elkezdjem számolgatni a kalóriákat, méricskélni, amit eszek, bonyolulttá tesz mindent és elrontja az étkezés örömét. Így pedig egyszerűen adja magát a dolog, ha úgy eszem, ahogy eddig, csak kimarad egy főétkezés meg némi nassolás, máris előrébb vagyunk mindenféle fejtörés nélkül.
4. Nekem könnyebb egyáltalán nem, mint csak egy kicsit
Gyerekzsivajtól hangos délután, ingerektől túltelítődött esték, nyomasztó hírek, megannyi remek indok a nassolásra, az érzelmi evésre. Amit aztán nehéz abbahagyni. Azt tapasztaltam magamon, hogy nekem nagyban megkönnyíti a dolgomat, hogy ha egyszer eldöntöttem, hogy ebéd után bezárul az időablak, akkor nem eszem és kész. Nem kell azon gondolkodni, hogy azért érjem-e be inkább egy almával, mint pár darab keksszel meg hogy kibírom-e, ha az esti leves mellé, nem eszem lepénykenyeret. Vagy csak egyet…maximum kettőt…Ezeket a döntési fáradtságokat ezzel mind megspórolom és ez határozottan jót tesz.
+ 1 A jó szokások egymást vonzzák
Sokan ismerjük a rossz szokások negatív spirálját. Amikor lecsúszik a fél tábla csoki, akkor utána már minek nekiállni tornázni, az a nap már amúgy is kuka. Egy ilyen kuka napon meg miért ne érdemelnénk meg még egy részt a sorozatunkból késő este lefekvés helyett, és így tovább.
A jó hír, hogy a jó szokások ugyanilyen spirált képesek létrehozni. Az időablakos böjtölés hatására határozottan csökkent a fáradtságérzetem, reggel is könnyebben ébredek. Ez erőt ad, hogy más, az egészségemet és jó közérzetemet szolgáló elemeket építsek be a napomba. A sikerélmény pedig, hogy képes vagyok ezeket tartani, segít ezen az úton tartani.
Kiemelt kép: Rodolfo Clix fotója a Pexels oldaláról
(1): Ella Olsson fotója a Pexels oldaláról
(2): Karolina Grabowska fotója a Pexels oldaláról
