Amikor kiderült, hogy a felsősök nem mennek vissza a suliba, úgy döntöttem, változtatok a korábbi stratégián. Eddig mindenki önállóan tanult a szobájában, hogy ne zavarják egymást, és én futkostam egyik szobából a másikba, ha szükség volt a segítségemre. Ez eleinte jól működött, de ahogy csökkent a lelkesedés, azt vettem észre, hogy a „kicsi” gyanúsan gyorsan, a „nagy” viszont gyanúsan lassan végez a feladatokkal. Tudtam, hogy a fiam összecsapja a házi feladatokat, csak azért, hogy minél előbb játszhasson, de úgy voltam vele, hogy most ezt elengedem. Szerencsére ők azóta már az iskolában tanulnak, így a tanító nénik ezt most elintézik helyettem. Örök hála érte!

Viszont van itthon egy ötödikes, aki csak húzza az időt… Tudom, hogy a telefonján lóg, a barátaival csetel, zenét hallgat vagy videókat nézeget, mert akár hányszor bemegyek hozzá, mindig valami mást csinál a lecke helyett. Így persze egyáltalán nem halad a feladatokkal, és gyakran estig sem végez.

Szóval, miután édes kettesben maradtunk úgy döntöttem, hogy közös „dolgozószobát” rendezek be számunkra a nappaliban. Mindketten itt „dolgozunk”, amig nem végzünk a teendőinkkel, utána mindenki elvonulhat a szobájába, ha szeretne. Ez persze nem túl hatékony az én munkám tekintetében, viszont őt egy kicsit jobban motiválja, hogy haladjon már a saját feladataival.

Így esett, hogy ma reggel alkalmam volt részt venni egy osztályfőnöki órán, ami nem kevés meglepetést tartogatott. Mint kiderült, drága Tanárbácsink minden órán felvet egy kérdéskört, amiről beszélgethet a gyerekekkel. Ez segít megismerni a őket is és a véleményüket is különböző témákról. A mai óra témája az emberiség jelenlegi legnagyobb kihívása volt, amire legtöbben természetesen a Covidot mondták, de nem egy gyerek említette a globális felmelegedést, az emberek káros, gyakran pusztító hatását az élővilágra és a bolygónkra. Voltak, akik még a jégsapkák olvadását is megemlítették, és ne felejtsük el, hogy ezek 11-12 éves gyerekek!

Amikor azt kérdezte, hogy szerintük mit tehetne az Ő generációjuk, hogy javuljon a helyzet, a többség persze a maszk viselést, a gyakori kézmosást és a távolságtartást említette, de voltak olyanok, akik egy kicsit még tovább gondolták a dolgot. Megemlítették, hogy a szelektív hulladékgyűjtés és a nem szemetelés alap. Sőt, volt, aki már a tudatosabb vásárlást is felvetette, hogy talán, de csak talán, nincs szükségünk ennyi mindenre.

Szóval nagyon örülök, reménykedem és egyetértek Mártival. Talán a mai fiatalok tényleg magukénak érzik a világunkat és valami csoda folytán még meg is mentik nekünk, maguknak, mindannyiunknak…           

Photo by Ketut Subiyanto from Pexels