Hogyan érdemes készülni az ünnepre a sokszereplős patchwork családokban?

“Hagyományosék”-nál könnyű a karácsony. Illetve dehogy könnyű, mert ezerfelé rohangálnak, költekeznek, összevesznek a fa befaragásán, az a nyamvadt pulyka is kiszáradt, a bejgli szétrepedt, és idén sem sikerült a nyakkendőnél kreatívabb ajándékot kitalálni. De legalább a forgatókönyv és a logisztika egyszerű: papa, mama, gyerekek (csupa szív, szeretet…), szerencsés esetben a nagyszülők is együtt ünnepelnek.

Világosak a szerepek és a teendők.

“Mozaikék”-nál ugyanez már bonyolultabb. A fafaragást és a sütirepedést tetézi, hogy meg kell szervezni, ki, hol, mikor, kivel találkozik. Ráadásul úgy, hogy a lehető legkevesebb sértődéssel ússzák meg a szent ünnepet.
Új anyu, régi anyu, új apu, régi apu, gyerekek, nagyszülők, sőt, talán még új nagyik is bekerülnek a körbe.

Micsoda csapat!

Nemrég egy friss mozaik-anyuka kért tanácsot, hogyan szervezzék az idei karácsonyt. Két saját fiával, új párjával és annak kislányával tervezi az ünnepi napokat. Szerintem ilyenkor az a legfontosabb, hogy ne váljon versennyé a karácsony. Nem szükséges leizzadva küzdeni a gyerek szeretetéért, és mindig túllicitálni a másikat. “Aha, szóval az az új nő ekkora ajándékot adott?! Akkor gyorsan én is veszek még valamit. Ennyiféle sütivel készült?! De ciki, hogy én csak két tortát csináltam.”

A túl sok ajándékba szinte belefullad a gyerek, és egyáltalán nem hozza lázba a nyolcadik csomag. Többet jelent neki, ha érzi, hogy érdeklődéssel, szeretettel fordulnak felé. És valóban felé. Ha nem rajta keresztül üzengetnek egymásnak a sértett felnőttek, hanem ő maga a fontos. Az összes (sürgősen megnézendő!) gyurmafigurájával, bűvésztrükkjével, focicselével, bábelőadásával együtt.

Azért is hálás lesz, ha a vacsoraasztalnál nyugalom veszi körül, és nem zavarják össze azzal, hogy a családi sérelmeket emlegetik. Attól, hogy kicsi a gyerek, még jól hall, és sok mindent megért (vagy legalábbis megérez) a felnőttek beszélgetéséből. 

Nagyon kellemetlen neki, ha döntések elé állítják: “Melyik ajándék tetszik a legjobban? Ki főzött finomabbat? Kinél volt szebb a karácsonyfa?” Nem szabad, hogy a gyerek bűntudatot érezzen azért, ha szimpatikus neki új anyu/apu is, vagy ha boldogan formázza a mézeskalácsot az új nagymamával. Attól még a “régieket” nem szereti kevésbé! Sőt, mikor nagyobb lesz, becsülni fogja őket, amiért higgadtan és intelligensen viselkedtek.

Egy-egy nehéz(nek tűnő) szituációban hajlamosak vagyunk túlbeszélni a dolgot. A gyereknek lehet, hogy nem is tűnik olyan bonyolultnak egy mozaik-karácsony, mint amennyire mi gondoljuk. Nem érdemes túlmagyarázni, túlragozni a jelentőségét. Még a végén azt hiszi, hogy valami teljesen abnormális helyzetbe csöppent, aminek nincs megoldása, és nem is fog tudni felszabadultan ünnepelni. Pedig sok új impulzussal találkozhat, jó élményekkel gazdagodhat, ha megadjuk neki a lehetőséget.

Ismerek olyan családot is, ahol mindenki együtt állja körbe a karácsonyfát. Egyszerre vannak ott a korábban elvált szülők, az új párok, és mindenki hozza az összes gyerekét is. Nagyon jól szokott sikerülni a buli. De ehhez (a nagy házon kívül) az kell, hogy senki ne hordozzon évtizedes tüskéket magában, és nyitottsággal, elfogadással, humorral forduljanak egymás felé.

(U.i.: Sajnos hozzá kell tenni, hogy a fenti sorok nem érvényesek, ha valami komolyan veszélyezteti a gyerek testi-lelki épségét valamelyik családban. Ilyenkor a biztonsága fontosabb az ajándékoknál és a nyitottságnál.)


Photo by Nicole Michalou from Pexels