Az ötven körüli, sápatag asszony a létra legfelső fokán állt. Vékony, gumikesztyűs kezével benyúlt az üveg lámpabúrába, és egyesével kiszedegette a poloskák tetemeit, majd két letépett Szilvia papírtörlőbe csomagolta őket. Amikor meghallotta a csengőt, komótosan lemászott a létráról, a rovarokat
Ma ezzel csengettek. Orosz. Jelizaveta Ivanovna Priznic negyven is elmúlt már. Lődörögve élt. Élve lődörgött Usakovszkojeban. Tulajdonképpen egész életében a Bering-tengerre vágyott, de sosem mert elindulni. Meg félt is otthon hagyni a két köszvényes macskáját a rokonokra. Így telt el
Mondjak le rólad Soha igaztalanabbat Nem tudnék tenni Nincsen rajtad kívül semmi Amit ne mondanék le Ez nem a túlszámlázott Távhő szívem Ez addig Pörgeti az órát amíg hitem Megtart abban a felemelt Lábban Ahogy esténként indulok Utánad a gangon
Az utolsó miskolci kórházas sztorinál már biztos volt benne, hogy nagyobb a baj. Persze megint a belgyógyászatra vitték az anyját, hisz mi más lehet a baj, ha valaki lefogy 25 kilót pár hónap alatt? Szegényt megint tükrözgették, alul-felül, de minden
"A mozgás nem a tegnapi csoki miatti büntetés." A MUM PARK LiVE vendége Kulcsár-Vajda Enikő, az Anyatest Projetk megálmodója.
51 évesen nézem magam a tükörbe. Lecsupaszitva. Hunyorgok. Félve pislogok ki a szempilláim alól.Zavar a napfény.Olyan éles lesz tőle minden.Látszik az összes évgyűrű rajtam, mint egy öreg, viharban kidőlt fán.Ez vagyok én?Ez vagyok én!Már rég nem néztem tükörbe. Pedig még emlékszem, eleinte szépnek és
Irigykedve nézem a többieket.Úgy vágytam rá, hogy az a színes, csodálatos izé az én fejemen legyen! Jó, hogy én vagyok a legkisebb…És persze csak lány. De akkor is! Nekem van egyedül fekete egyenes szálú hajam, mint annak a fura nevű bácsinak a tévében!
"Gázolhatsz a pocsolyába,
Dagonyázhatsz nyúlós sárba..."