Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond…hogy utáltam mindig is ezt a „bölcsességet”…pláne, ha még mindentudó bólogatás is járt a mondandó mellé…ezt ki találta ki, komolyan? Nekem mindig az volt az érzésem, hogy aki ezzel a mondással próbált „vigasztalni”,
Szakértői gyorskérdéseink következnek. Szántó-Külitsné Rácz Mónikával, a Léleknevelés Gyermekközpont vezetőjével, alapítójával beszélgettünk. Szántó-Külitsné Rácz Mónika, a Léleknevelés Gyermekközpont vezetője Csak néhány kérdés erejéig rabolom az idődet, mert tudom, hogy készültök a pénteki iskolaérettséggel foglalkozó webinárra. Mi a szabad játék és miért fontos?
Nemrég Andi EBBEN a cikkben azt kérdezte, hová tűnt a szülői játékosság. Blanka ITT arról gondolkodott, hogy egy felnőtt (ráadásul egy anya) lehet-e egyszerre komoly, játékos és spontán. Nóra 9 PONTBA szedett idegbaj listát írt, és még mindig keresi a
Játszani jó, játsszunk hát,Itt egy lap, de vigyázz, Hiába a legjobb szándék, Tudd, hogy az már nem jó játék… Ahol a szerepek adottakAhol már leosztottak Ahol nem mondhatsz nemet Ahol nincs tisztelet Ahol nem érzed biztonságban magad Ahol a félelem magával ragad
Ülök a hullámvasúton és föl és le… és le és föl… és ugyanúgy hullámzik a gyomrom, mint gyerekkoromban… és tényleg, mintha újra gyerek lennék, úgy érzem… itt vagyunk, egy vidámparkban a gyerekekkel, repülünk a körhintán, a sétahajón váratlanul lespriccel egy
Volt régen egy lány, aki, ha nem is egy szál bankkártyával, de mondjuk 10 perc pakolással elutazott napokra… Emlékszem, mindig volt egy fogkefe és egy váltóbugyi a táskámban, mert ennyivel már messzire lehetett menni. Aztán anyuka lettem és ezt a
Mindig felhúzom magam, amikor valaki megkérdezi tőlem, hová tűnik a nőkből a könnyedség, lazaság, játékosság, amikor anyává válnak? Megmondom hová: a szülőszobán marad! Elcseréljük! Hogy mire? A felelősségvállalásra, a féltésre, az aggódásra! Hogy jó csere-e? Baromira nem, mi is tudjuk,
Neked volt képed magadról, hogy milyen anyuka szeretnél majd lenni?Nekem volt. Amikor anno megrajzoltam magamnak a saját anyaságom leendő képét, akkor egy könnyed, nevetős, üde anyukának láttam, aki benne van a buliban, jófej és jó társaság.Többnyire lehetett is rám számítani
Anya! Anyaaaaa!! Gyere játszani!! Valaki megráncigálja a ruhámat, lenézek, egy maszatos kis törpe óriási szemekkel… Állok a konyhában, kezemben kés, megremeg, de nem erőszakot készülök tenni, csak ebédet szeretnék, répát és krumplit és hagymát vágni, azt szeretnék, vagyis dehogy szeretnék, magamat
Mindig felhúzom magam, amikor valaki megkérdezi tőlem, hová tűnik a nőkből a könnyedség, lazaság, játékosság, amikor anyává válnak? Megmondom hová: a szülőszobán marad! Elcseréljük! Hogy mire? A felelősségvállalásra, a féltésre, az aggódásra! Hogy jó csere-e? Baromira nem, mi is tudjuk,
