"A védelmezés ősi ösztöne mindannyiukban ott van. A mi feladatunk, hogy NŐ-ként teret engedjünk ennek a képességnek"
"Ne panaszkodjunk túl sokat, de egy kicsit mindenképpen, nehogy már azt gondolják, hogy egész nap a TV előtt heverésztünk a körmünket reszelve..."
Levetkőzzük „Anya” és „Apa” szerepeinket, visszaváltozunk azzá a „Nő-vé” és „Férfi-vá”, akik régen voltunk
"A mandala nem mindig kör alakú, de mindig a külső és belső világmindenség sűrített mása"
Felvetődnek bennem azok a tíz évvel ezelőtti képek, amikor minden este „ügyeletben” voltunk.
Drága Mesterünk biztosan nem a Metallicára gondolt...
Ezt a bejegyzést azoknak írom, akik még mindig hezitálnak, hogy bele merjenek-e fogni az otthon készített kovászos kenyérsütésbe. A válasz: igen! Tudom, elsőre ijesztően hangzanak a kovászolással kapcsolatos fancy kifejezések (anyakovász, etetés, szakajtó, stb.) Nem ez a lényeg. Nem kell
"Ha valamit el akarsz kezdeni, vagy be akarsz fejezni, soha ne kösd előre eltervezett dátumhoz, most azonnal kezd el, amíg tart a lendület!"
A január nem a kedvenc hónapom. Ennek részben a borús, esős, szürke idő az oka, de számomra az ünnepek alatt megélt „érzelmi- és energiaszint ingadozások” is rettenetesen fárasztóak. Van, hogy ugyanazon a napon élem át a „csúcson és a padlón
December 24. Szenteste van. Nálunk a Jézuska és az Angyalkák mindig 24-én reggel hozzák az ajándékokat, hogy legyen sok idő játszani, mert ha csak délután érnek ide, akkor este a gyerekek sosem fekszenek le aludni. Mi következik ebből? Reggel 5:30-kor