Csend! Csend!!Csend legyen!!!Apa dolgozik!!!!Érdekes, nem úgy néz ki…Az ajtó résen át lesem.A nagypapa nem így csinálja!Apa felhős homlokkal, hátratett kézzel fel-alá sétál, majd egy hirtelen fordulattal leül az íróasztal nyikorgó székéhez, és vad tekintettel írni kezd.Nekem persze sose engedik.A múltkor
Vibráló, meleg nyári nap van, mégis jeges rémület szorítja aszívemet. Minden ugyanúgy kezdődik megint. Az időtlen és végtelen nyár kitudja hanyadik napja.Honnan tudnám.Reggel van. Felkelek. Meleg van. A legyek zümmögésén kívül a kakaskukorékolása veri csak fel a megszokott csendet. Távol
Valahogy én és a zöld sosem kerültünk közel egymáshoz. Gyerekkoromban egy pici, zalai faluban éltem, ahol bár mindenki együtt lélegzett a természettel, igazán nem volt fontos senkinek sem a környezetvédelem. Aztán katolikus iskolába jártam, ahol, ha szó is esett a
Avagy hogyan lendültem túl a COVID-19 szorongáson A Covid-19 harmadik hulláma szinte soha nem tapasztalt mélypontra repítette a lelkemet.Másfél hét komoly agonizálás után úgy döntöttem, változtatok. Ehhez először is el kellett fogadnom, hogy a helyzetet nem tudom megváltoztatni. A járványra
A második kisfiam 2020. 04.18-án született, a koronavírus első hullámának csúcsán. Akkor borzasztóan örültem, hogy szerencsésen megúsztuk ezt a kalandot, mindketten egészségesen hazajöttünk a kórházból. Vártam, hogy véget érjen a járvány és boldogan babázhassak otthon. De ami ezután következett, arra
Egy keserű évforduló margójára Amikor egy évvel ezelőtt kitört a pandémia, épp 8 hónapos terhes voltam a második kisfiammal. Persze, nagyon megijedtünk mindannyian, de az első karantént még nagyon szépen éltük meg. Jó volt végre sokat együtt lenni, együtt készülni
Reggel kissé álmosan felébredt a FELESÉG, kedvesen odabújt férjéhez. Pár percig még szundított, közben végiggondolta az előtte álló feladatokat. Lassan rávette magát az ébredésre. A konyhába indult, hogy két éhes fiának reggelit és tízórait készítsen, hiszen így tesz minden ANYA. Miközben