Anya, folyik az orrom. Anya, kiszakadt a harisnyám. Anya, azt mondta Zsolti, hogy csúnya vagyok. Drágám, mi lesz a vacsora? Kislányom, mit vegyek az unokáimnak? … Mindenki hozzád szalad, ha van bármi baj, igaz? Ez persze érthető, mert az anyák
Van a Nőnap, és van az Anyák napja. Még a naptárban is távol esnek egymástól, nehogy kavarodás legyen. Eddig legalábbis nem volt, de majd most jól összemixelem a kettőt. Megálltam ugyanis az ovi előtt, a kisfiamat vártam. Volt időm nézegetni
Pont ugyanott tartunk, mint egy éve… Ja, nem Az elmúlt napokban sok elkeseredett embertől hallottam azt a mondatot, hogy „na tessék, pont ugyanott tartunk, mint egy éve.” Értem az elkeseredésüket, de ha saját magamra gondolok, akkor mégsem érzem igaznak ezt
Egy keserű évforduló margójára Amikor egy évvel ezelőtt kitört a pandémia, épp 8 hónapos terhes voltam a második kisfiammal. Persze, nagyon megijedtünk mindannyian, de az első karantént még nagyon szépen éltük meg. Jó volt végre sokat együtt lenni, együtt készülni
Nem várhatjuk, hogy majd megoldják a gondjainkat. Nem fogják. Nem tudják, vagy nem akarják, vagy nem is tudnak róla, hát teljesen mindegy is. Panaszkodni tudunk. De ez most nagyon kevés lesz. Mi, anyák, nem fogjuk bírni egymás nélkül. Pedig az
Ami biztos, hogy itt nem az lesz, mint tavaly márciustól. Sajnálom Drága Tanárok, imádott Iskolánk, ha ezzel csalódást okozok majd esetleg, de nagyon rosszul működött ez az itthoni tanulósdi már múltkor is, mindenki nagyon megszenvedte. Én, a magam részéről most
Még régen, talán a második gyerek születése után olvastam egy könyvet, aminek ez volt a címe. Hogy miről szólt, már nem nagyon emlékszem, nem volt rám mély hatással. De nem is ez a lényeg, nem a tartalom, most a cím
Reggel kissé álmosan felébredt a FELESÉG, kedvesen odabújt férjéhez. Pár percig még szundított, közben végiggondolta az előtte álló feladatokat. Lassan rávette magát az ébredésre. A konyhába indult, hogy két éhes fiának reggelit és tízórait készítsen, hiszen így tesz minden ANYA. Miközben